Költekezni vagy építkezni? – az átigazolási piac helyzete az elmúlt 10 évben

A modern futballban egyetlen kérdés uralja a klubvezetők gondolkodását: Hogyan építünk nyerő csapatot? A válasz azonban korántsem egyszerű.

Vannak klubok, amelyek úgy vélik, hogy a siker kizárólag a pénzen múlik. Ők százmilliókat költenek sztárjátékosokra, mintha a trófeák egyszerűen megvásárolhatók lennének. Mások évtizedes hagyományokkal rendelkező akadémiáikra és okos gazdálkodásra támaszkodnak, hogy hosszú távon fenntarthatóan működjenek. De vajon melyik stratégia vezet el az igazi diadalhoz? Érdemes-e milliárdokat költeni a sztárokra, vagy a tudatos gazdálkodás hosszabb távon is gyümölcsözőbb lehet? Az alábbi cikkünkben bemutatjuk, hogy kik az elmúlt 10 évben a futball világ legnagyobb költekezői, kik azok, akik a legjobban gazdálkodnak a pénzükkel, és megvizsgáljuk, hogy a befektetés vagy a fenntarthatóság vezet-e nagyobb sikerhez. Fontos megjegyezni, hogy ezek a költségek/bevételek kizárólag az átigazolásokra vonatkoznak, ebben nincsennek benne az olyan kiadások, mint a stadion fenntartása, játékosok fizetése, illetve a különböző bevételek, mint például a reklámokból befolyó összegek, vagy a nemzetközi kupaporondon megszerezhető díjak.

1. A legnagyobb pénzügyi veszteséget termelő klubok

Ezek a klubok az elmúlt 10 évben igazolások terén masszívan veszteségesek, mert a játékosvásárlásra fordított kiadásaik jelentősen meghaladták az eladásokból származó bevételeiket. Ez azt jelenti, hogy a játékospiacon folytatott stratégiájuk nem önfenntartó, és kívülről érkező pénzügyi források nélkül ezek a költekezések hosszú távon fenntarthatatlanok lennének. A probléma gyökere leginkább a rövid távú szemléletmódban rejlik: ezek a klubok elsősorban a gyors sikerek érdekében költekeztek agresszívan, de az igazolásaik sok esetben nem bizonyultak megfelelő befektetésnek. Ha egy igazolás nem működik, nincs türelem a várakozásra: a klubok újabb és újabb drága transzferekkel próbálnak azonnali megoldást találni a problémáikra. Ez egy önmagát erősítő spirál, amelyben egy sikertelen szezon újabb és még nagyobb kiadásokat eredményez.

A klubok sokszor nem elég körültekintően igazolnak, és nem értékarányos döntéseket hoznak. Az „átigazolási háborúk” miatt egy-egy játékos ára az egekbe szökik, és egyes csapatok végül a valós értékénél jóval drágábban vásárolnak meg egy futballistát. A fizetések drámai emelkedése miatt sok klub nem tud megfelelő profitot termelni. A sztárjátékosok hatalmas bérkövetelései további pénzügyi terhet jelentenek. A Chelsea például hosszú távú szerződéseket osztogatott ki fiatal játékosoknak, ami azonnali stabilitást adhat, de ha ezek a játékosok nem válnak be, akkor később óriási teherré válnak.

Nemcsak az átigazolások, hanem a játékosok fizetései is óriási terhet rónak a klubokra. Egyetlen sztár éves bére sokszor többet jelent, mint egy középszintű klub teljes játékoskeretének fizetése. A veszteséges klubok közül sokan nemcsak a legdrágább játékosokat veszik meg, hanem a legdrágább fizetéseket is biztosítják. Emiatt nemcsak az igazolásokkal veszítenek pénzt, hanem a mindennapi működéssel is.

A legnagyobb veszteséget termelő klubok közül sokan valamilyen módon próbálják kikerülni az UEFA pénzügyi fair play szabályait. Kreatív könyvelési trükkök, hosszú távú szerződések és harmadik felek bevonása mind részei ennek a folyamatnak. Az UEFA időről időre büntetéseket szab ki, de ezek sokszor nem elegendőek ahhoz, hogy valódi változást érjenek el. Például a Manchester City-t és a PSG-t többször vizsgálták FFP-megsértés miatt, de mégsem kaptak igazán komoly büntetést.

A top veszteséges klubok több, mint fele Premier League-csapat, ami rávilágít arra, hogy az angol bajnokság gazdasági szerkezete más, mint az európai riválisoké. A Premier League a világ leggazdagabb bajnoksága, így a kluboknak sokkal nagyobb pénzügyi mozgásterük van, mint más topligákban. A közvetítési díjakból és szponzori szerződésekből hatalmas bevételeik származnak, így hosszú éveken keresztül engedhették meg maguknak a hatalmas költekezést anélkül, hogy az azonnali csőd fenyegetné őket.

A legveszteségesebb csapat a Manchester United, amely hatalmas összegeket költött, de az eredmények ehhez képest elmaradtak. A 2013-ban visszavonuló Sir Alex Ferguson után a klub folyamatosan kereste a megfelelő menedzsert, és sokszor pánikszerű igazolásokat hajtott végre. Az edzők gyakori váltása miatt a játékoskeret folyamatosan átalakult, nem volt hosszú távú terv a csapatépítésben. A klub költekezése hatalmas veszteséget termelt, és nem hozott dominanciát sem Angliában, sem Európában.

A Manchester City az talán egyik legjobban gazdálkodó klub a listán, amely ugyan óriási összegeket költött, de ezzel párhuzamosan Európa egyik legsikeresebb csapatává vált. A klub a 2008-as tulajdonosváltás óta fokozatosan építette fel magát a világ egyik legjobb csapatává. Pep Guardiola érkezése után a City pontosan meghatározott rendszerben igazolt, tökéletesen illeszkedő játékosokat szerezve meg. A Pep-korszakban öt Premier League cím mellett egy BL is összejött a tavalyi angol bajnoknak.

A legnagyobb költekező klub az elmúlt évtizedben egyértelműen a Chelsea. A londoni csapat különösen az utóbbi években, Todd Boehly érkezése után robbantott az átigazolási piacon, elképesztő összegeket költve fiatal tehetségekre és sztárjátékosokra. A kékek hagyományosan intenzívek a játékosmozgás terén – rengeteg igazolás és kölcsönadás jellemzi a klubot. Az új tulajdonosi kör hosszú távú befektetésként tekintett a fiatal tehetségekre, de rövid távon az eredmények (eddig) elmaradtak. Még a Boehly-éra előtt, Roman Abramovics irányítása alatt tudott BL-t nyerni a csapat 2021-ben.

A PSG az egyik legismertebb „sztárprojekt” a modern futballban. A klubot Katar finanszírozza, és célja egyértelműen a Bajnokok Ligája megnyerése. Jól mutatja ezt az, hogy a világ legdrágább igazolásai is a PSG-hez kapcsolódnak: Neymar (222 millió €) és Mbappé (180 millió €). Bár Franciaországban (szinte) folyamatosan dominálnak, a projekt továbbra sem érte el a végső célját.

A La Liga klubjai a pénzügyi szabályozás miatt óvatosabbá váltak. Ez a topcsapatokból főként a Real Madridra és az Atlético Madridra igaz, a Barcelona esete teljesen más. A katalán klub az elmúlt években óriási pénzügyi válságba sodorta magát, ami miatt kénytelen volt radikális lépéseket tenni. Neymarért ugyan rekordot jelentő 222 millió €-t fizetett a PSG, a brazil pótlására rengeteg pénzt költött a katalán klub; a Coutinho – Dembélé – Griezmann hármasért összesen 370 millió €-t (!) adtak ki, közülük pedig már senki nem játszik a csapatban. Igaz, értük legalább 100 millió €-t visszakaptak ebből, de attól még óriási negatív hatásuk volt az egyesület gazdasági életére. Azonban utóbbi öt évben a Barcelona és a Real Madrid mérlege pozitív volt, ami kiemelkedően ritka a topklubok körében.

Az elmúlt két évben a szaúdi klubok hatalmas változást hoztak az átigazolási piacon, és egy új pénzügyi erőként jelentek meg. Az állami támogatású szaúd-arábiai Pro League klubjai óriási pénzeket költenek, hogy sztárjátékosokat csábítsanak a bajnokságukba. Olyan csapatok, mint az Al-Nassr, Al-Hilal, Al-Ittihad és Al-Ahli, rövid idő alatt százmilliókat költöttek játékosok igazolására. Cristiano Ronaldo szerződtetése 2023 elején indította el a folyamatot, majd ezt követték a további topigazolások; Neymar, Karim Benzema, Sadio Mané, Riyad Mahrez és Sergej Milinković-Savić. A szaúdi klubok hajlandóak a piaci értéknél magasabb árat fizetni, így az európai csapatok hatalmas nyereséggel tudnak megválni játékosaiktól. Ez a trend különösen a 30 év feletti sztároknál figyelhető meg, akik az európai topkluboknál már kevésbé kellettek volna. A legnagyobb kérdés, hogy meddig tart ez a költekezési hullám: a szaúdi bajnokság jelenleg állami finanszírozásra épül, így a fenntarthatósága kérdéses. Ha az állami pénzek visszavonulnak, ezek a klubok nem biztos, hogy ilyen szinten tudnak majd működni.

A pénzköltés nem garantálja a sikert

Sokan úgy gondolják, hogy a trófeák megvásárolhatók – azonban a klubok, amelyek a legtöbbet költötték, nem feltétlenül lettek a legsikeresebbek. A Manchester United például közel kétmilliárd eurót költött, mégis több mint egy évtizede nem nyert Premier League-címet. A sikerhez nem elég pénzt költeni – fontos a stratégia és a megfelelő igazolások. Emellett – a Unitedból kiindulva -, a folyamatos edzőváltások és átgondolatlan igazolások rontják a stabilitást.

A rövid távú gondolkodás megbosszulhatja magát

Sok klub rövid távon próbálja megoldani problémáit hatalmas igazolásokkal, ahelyett, hogy hosszú távú projektet építene. Ez különösen igaz olyan csapatokra, ahol a tulajdonosok vagy a vezetőség állandóan változik, és nincs egyértelmű jövőkép. A hosszú távú projektben gondolkodó klubok nagyobb eséllyel érnek el stabil sikereket, míg a rövid távú sikert hajszolók általában később nagyobb pénzügyi nehézségekkel néznek szembe.

2. A legnagyobb pénzügyi nyertesek

Ezek a klubok több pénzt kerestek játékoseladásokból, mint amennyit igazolásokra költöttek. A sikerük nem a mértéktelen pénzköltésben rejlik, hanem egy tudatosan felépített klubmodellben, amely hosszú távon fenntartható, és folyamatos profitot termel.

Utánpótlás-nevelés

A táblázatban szereplő csapatok legtöbbször nem a játékospiacon vadásznak drága sztárokra, hanem saját maguk nevelik ki őket. Az utánpótlás-nevelés és az akadémiai rendszer azoknak a kluboknak a sikerének alapja, amelyek fenntartható módon működnek, és rendszeresen profitot termelnek a játékospiacon. Ez a modell nemcsak pénzügyi stabilitást biztosít, hanem folyamatos versenyképességet is a hazai bajnokságban és a nemzetközi kupákban.

A sikeres utánpótlás-nevelő klubok működésének egyik legfontosabb eleme az erős akadémiai rendszer, amely már egészen fiatal korban kiválasztja a legtehetségesebb játékosokat. Az akadémiák általában 7-8 éves kortól kezdve foglalkoznak a gyerekekkel, majd az évek során szigorú szűrőmechanizmusokon keresztül válogatják ki azokat, akiknek valóban esélyük lehet a profi karrierre. Ezek a klubok modern edzésmódszereket alkalmaznak, és nemcsak a technikai és taktikai fejlődésre, hanem a mentális és fizikai állapot fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetnek. A legjobb akadémiák rendelkeznek a megfelelő infrastruktúrával, edzői stábbal és szakmai háttérrel ahhoz, hogy a játékosokból a legtöbbet hozzák ki.

A legjobb példák közé tartozik az Ajax Amsterdam, amelynek akadémiája, a De Toekomst, világszerte ismert a kiváló tehetséggondozásáról. Az Ajax filozófiája mindig a saját nevelésű játékosokra épült, és ennek köszönhetően olyan legendák kerültek ki az akadémiáról, mint Johan Cruyff, Marco van Basten, Dennis Bergkamp vagy Wesley Sneijder. Az utóbbi években Frenkie de Jong és Matthijs de Ligt is ennek a rendszernek a „termékei” voltak, mielőtt hatalmas összegért értékesítették volna őket.

Ezek a csapatok vonzóak a fiatal játékosok számára, mert reális esélyt biztosítanak arra, hogy a fiatal tehetségek a felnőtt keretbe kerüljenek és játéklehetőséget kapjanak. Míg a topkluboknál a legtöbb fiatal játékos a kispadon ragad vagy kölcsönbe kerül, addig az Ajax, Benfica vagy Porto típusú csapatokban valódi fejlődési lehetőség nyílik számukra. A jól működő akadémiai rendszer biztosítja, hogy minden évben új tehetségek kerüljenek be a csapatba, így a klubok hosszú távon is versenyképesek maradhatnak anélkül, hogy drága igazolásokra lenne szükségük.

Az utánpótlásra épülő modellnek számos előnye van. Egyrészt pénzügyileg fenntartható, hiszen a klub folyamatos bevételhez jut a játékoseladásokból, miközben nem kell óriási összegeket költenie az igazolásokra. Másrészt biztosítja a csapat folyamatos frissülését, hiszen az új generációk mindig készen állnak a távozók pótlására. Ráadásul a saját nevelésű játékosok sokkal könnyebben beilleszkednek a klub filozófiájába, és gyakran nagyobb hűséggel rendelkeznek a csapat iránt. Ugyanakkor ennek a modellnek vannak hátrányai is. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a legnagyobb tehetségek elhagyják a klubot, így a csapat nehezen tud versenyezni a Bajnokok Ligája szintjén a leggazdagabb klubokkal. Ráadásul a topklubok gyakran már fiatal korban elszipkázzák a legtehetségesebb játékosokat, így az utánpótlás-nevelő kluboknak folyamatosan új tehetségeket kell keresniük és fejleszteniük. Az is előfordulhat, hogy egy játékos nem válik be, ami hosszabb távon gyengítheti a klub eredményességét.

Tudatos játékosmegfigyelés és olcsó igazolások

A futballban egyre nagyobb szerepet kap a tudatos játékosmegfigyelés és az olcsó igazolások stratégiája. Ezek a klubok nem a piac legdrágább neveiért versenyeznek, hanem olyan fiatalokat vagy alulértékelt játékosokat fedeznek fel, akik a megfelelő környezetben ki tudnak bontakozni, és néhány év múlva sokkal nagyobb áron értékesíthetők. Ez a stratégia nemcsak pénzügyi stabilitást biztosít, hanem hosszú távon versenyképesebbé is teszi a csapatokat, hiszen folyamatosan új tehetségeket építenek be a rendszerükbe.

A siker kulcsa a globális játékosmegfigyelő hálózat kiépítése, amely lehetővé teszi, hogy a klubok a világ különböző részein találjanak tehetségeket. Kiemelten fontos célpontok Dél-Amerika, Afrika, Kelet-Európa és kisebb európai bajnokságok, mivel ezekből az országokból viszonylag alacsony költséggel lehet igazolni fiatal játékosokat.

A modern futballban a játékosmegfigyelés egyre inkább adatelemzésre épül, így a klubok nem csupán a hagyományos megfigyelői rendszerekre támaszkodnak, hanem olyan analitikai eszközöket is használnak, mint a Wyscout, az InStat vagy a StatsBomb. Ezek az adatalapú megoldások lehetővé teszik, hogy a klubok mélyreható statisztikai elemzéseket végezzenek a játékosokról, így pontosabban tudják kiválasztani azokat, akik valóban illeszkednek a csapat filozófiájába. A sikeres igazolások szempontjából nemcsak az adott játékos jelenlegi képességei számítanak, hanem az is, hogy milyen fejlődési potenciállal rendelkezik, és mennyire illik a csapat taktikájába. Az igazán eredményes klubok nem egyéves ciklusokban gondolkodnak, hanem hosszú távú stratégiát építenek fel, amelyben minden igazolásnak megvan a maga helye és célja.

Például az Atalanta az elmúlt években az egyik legjobban működő játékosmegfigyelési hálózatot építette ki Európában, amelynek köszönhetően sikerült egy stabilan versenyképes csapatot felépítenie jóval kisebb költségvetéssel, mint a riválisai. A bergamói klub különösen hatékonyan ötvözi az olcsó igazolásokat, a fiatal tehetségek beépítését és a nagy haszonnal történő játékoseladásokat. Az Atalanta nemzetközi megfigyelőhálózata kiemelkedően erős, és az egyik legfontosabb sikertényezője annak, hogy a csapat évről évre képes a Serie A élmezőnyében szerepelni.

De ott vannak a Red Bull csapatai is; a Salzburg is hasonló stratégiát alkalmazott Erling Haaland esetében, akit mindössze nyolcmillió euróért szerződtetett Norvégiából, majd néhány évvel később a Borussia Dortmund már 20 millióért vitte el, végül a Manchester City 62 millió €-ért igazolta le. Ugyanez figyelhető meg Joško Gvardiol esetében is, aki a Dinamo Zagreb saját nevelésű játékosaként 16 millió €-ért igazolt az Leipzighez, majd néhány évvel később 90 millió €-ért szerződött a Manchester Citybe. Szoboszlai példája is jól bemutatja be ezt a stratégiát; 500 ezer €-ért igazolt el a Red Bull kiscsapatától, a Lieferingtől a Salzburghoz, majd onnan igazolt a versenyképesebb Leipzighez 36 millió €-ért, aztán 2024 nyarán 70 millió €-ért ment Liverpoolba. A magyar játékoson közel 70 millió €-t keresett a Red Bull. Ezek a példák jól mutatják, hogy egy tudatos megfigyelési rendszerrel és egy hosszú távú fejlesztési stratégiával hatalmas profitot lehet termelni a játékospiacon.

3. A két modell közötti egyensúly – lehet-e vegyíteni a stratégiákat?

A két modell között léteznek átmenetek is. Egyes klubok, mint például a Real Madrid, a Liverpool, a Bayern vagy az Inter Milan, bár jelentős összegeket költenek átigazolásokra, mégis tudatosan egyensúlyban tartják a kiadásokat és a bevételeket. Ennek az egyensúlynak az egyik kulcseleme a jól átgondolt igazolási stratégia, amelyben a klubok nem költenek hatalmas összegeket minden egyes posztra, hanem célzottan, a legfontosabb hiányposztokat töltik be világszínvonalú játékosokkal. A Real Madrid például az elmúlt években nem igazolt minden átigazolási időszakban világsztárokat, hanem kivárták a megfelelő pillanatot. Így szerződtették például Jude Bellinghamet és Aurélien Tchouaménit, akikért jelentős összegeket fizettek, miközben Antonio Rüdiger vagy Kylian Mbappé szerződésük lejártával, „ingyen” igazolt a spanyol fővárosba. Az utóbbi években a Barcelona is megtalálta az egyensúlyt; egy-egy sztárjátékos igazolása mellett, ingyen igazolásokkal, illetve főként saját nevelésű játékosokkal töltik fel a csapatot, ezért is tudtak kilábalni a pénzügyi válságból. Ez a stratégia lehetővé teszi, hogy a klub hosszú távon is fenntartsa pénzügyi stabilitását, miközben a pályán a csapat továbbra is a világ legjobbjai közé tartozik.

Egy másik fontos tényező a fizetési struktúra fenntartása, amely a leggazdaságosabban működő klubok egyik legfontosabb stratégiája. Azok a csapatok, amelyek észszerűen alakítják ki bérköltségeiket, kevésbé vannak kitéve a pénzügyi instabilitás kockázatának. A Bayern München például híres arról, hogy klubon belül senki sem keres aránytalanul többet a többieknél, így fenntartják az öltözői harmóniát és a gazdasági egyensúlyt. Ezzel szemben a Chelsea vagy a PSG esetében a túlzottan magas fizetések hosszú távon jelentős problémákat okozhatnak, hiszen, ha egy játékos nem válik be, nehéz lesz eladni, mert más klubok nem tudják fedezni a bérét.

Végszó

Összességében a modern futballban egyre inkább az a tendencia figyelhető meg, hogy a teljes mértékben fenntartható modell már kevésbé működik, mert a leggazdagabb klubok anyagi fölénye túl nagyra nőtt. Ezért azok a csapatok lehetnek igazán sikeresek, amelyek okosan ötvözik az utánpótlás-nevelést, a játékosmegfigyelést és a célzott igazolásokat. A futball nemcsak arról szól, hogy ki tud a legtöbbet költeni, hanem arról is, hogy ki tudja a legokosabban felhasználni a pénzét. Az előttünk álló évek megmutatják majd, hogy a fenntartható klubmodell képes lesz-e lépést tartani a pénzügyi nagyhatalmakkal, vagy végleg átadja helyét a futball globalizált üzleti logikájának. Egy dolog azonban biztos: a gazdasági siker és a sporteredmények közötti egyensúly megtalálása minden klub számára kulcsfontosságú lesz a jövőben.