A Red Bull futballbirodalma

2025.06.27. Macsinka Marcell

A Red Bull sokak fejében továbbra is csak egy boltokban kínált ital, ami garantáltan ébren tart éjszakára. Valójában azonban a cég mára az egyik legnagyobb hatású szereplővé vált a nemzetközi sportéletben – és különösen a futballban.

Hogyan jutott el egy osztrák energiaital-gyártó odáig, hogy a világ legismertebb klubjai között tartják számon a csapatait, miközben szurkolók ezrei tiltakoznak ellene Németországban? Mi az a futballfilozófia, amit kontinenseken átívelően próbálnak érvényesíteni? És mit keres ebben az egészben Franz Beckenbauer?

Ez a cikk a Red Bull futballprojektjének történetét mutatja be – Salzburgtól New Yorkig –, és azt, hogy hogyan vált egy italmárka a modern futball egyik legnagyobb hatású szereplőjévé.

A Red Bull-stratégia kialakulása

A történet 1982-ben kezdődött, amikor az osztrák Dietrich Mateschitz egy thaiföldi üzleti útján kipróbált egy helyi italt, a Krating Daeng-et. Az ital segített leküzdenie a jetlaget, és ez olyan benyomást tett rá, hogy elhatározta: európai piacra adaptálva új italt hoz létre, az „energiaitalt”. A Red Bull 1987-ben jelent meg Ausztriában, és hamar kulttermék lett – részben annak is köszönhetően, hogy a németországi tiltás miatt „outlaw brandként” pozicionálta magát.

A Red Bull gyors sikerének egyik kulcsa az volt, hogy kizárólag a marketingre és az értékesítésre koncentrált. Mateschitz hamar felismerte: ha világszerte ismertté akarja tenni a márkát, ahhoz valami radikálisan eltérőre van szükség. A hagyományos reklámkampányok helyett a sport és a szórakoztatás világát választotta, és azt sem a klasszikus módon.

1989-ben az első Red Bull-atléta, Gerhard Berger már a Forma–1-ben versenyzett. Előbb szponzorálták a Sauber csapatot, majd 2004-ben megvásárolták a Jaguar F1-es istállót, amelyből létrejött a Red Bull Racing – mára a sportág egyik legeredményesebb csapata. A brand belépett a jégkorong világába is (Red Bull München, EC Salzburg), létrehozott médiaügynökséget (Red Bull Media House), és saját csatornáin terjeszti a sporttartalmakat – így nem függ a drága közvetítési jogoktól, mint a hagyományos márkák.

Sokáig úgy tűnt, hogy a futball – a maga hagyományaival, szabályaival és lassabb ritmusával – nem illik ebbe az extrém világba. A Red Bull túl radikálisnak tűnt ehhez a közeghez. De aztán jött egy beszélgetés Franz Beckenbauerrel, és megváltozott minden. A Red Bull döntött: ha már a világ legnépszerűbb sportjáról van szó, akkor nem kívülállóként akar jelen lenni – hanem saját klubokkal, saját filozófiával és saját rendszerrel szeretne rendelkezni. Ebből született meg a Red Bull-féle futballmodell, amely mára több kontinensen is jelen van.

A szemléletváltás egyik kulcsfigurája Franz Beckenbauer volt, a német futball ikonikus alakja. A Red Bull alapítója, Dietrich Mateschitz egy salzburgi találkozón hallgatta meg Beckenbauer tanácsát: ha az osztrák üzletember valódi hatást akar gyakorolni a sport világára, akkor ahhoz futballklubokra van szükség. Mateschitz ezt komolyan vette – és ettől a ponttól kezdve célirányosan kezdte el kiépíteni a saját klubhálózatát.

Az első lépés az osztrák Austria Salzburg megvásárlása volt, amelyet teljesen átalakítottak. Ezt követte az amerikai MLS-csapat, a New York Red Bulls megszerzése, majd a németországi RB Leipzig alapítása. Az évek során a hálózat kiegészült a brazil Red Bull Bragantinóval is. A játékosok mozgása ezek között a klubok között nem a véletlenen műve – a Red Bull tudatosan épített ki egy globális futballpiramist, amely saját nevelésű tehetségekkel, egységes szemlélettel és központi irányítással működik. Ahhoz viszont, hogy ez a rendszer valóban működjön, az is kellett, hogy a Red Bull pontosan meghatározza, melyik klub milyen funkciót lát el ezen a hierarchián belül.

A Red Bull-piramis

A Red Bull egy jól szervezett, átlátható rendszert hozott létre – egyfajta piramist, amelynek minden szintje pontos célt szolgál: tehetségfejlesztés, profitgenerálás és márkaépítés.

A rendszer csúcsa RB Leipzig, a német topcsapat, amelyik a Red Bull-klubok közül a legnagyobb figyelmet és erőforrást kapja. Mögötte található a Red Bull Salzburg, amely egyszerre önállóan is domináns Ausztriában, és közben a lipcsei csapat legfőbb utánpótlás-bázisa. Salzburg alatt működik a kevéssé ismert, de kulcsszerepet betöltő FC Liefering, amely a tehetségek első „éles” tesztközege – fiatal játékosok itt kapják meg az első felnőttmeccses tapasztalataikat, mielőtt Salzburgba lépnének. Tökéletes példa ennek a ranglétrának a megmászására Szoboszlai Dominik, aki mindhárom csapatot megjárva ért a csúcsra.

A hálózat azonban nem áll meg Európában. New York Red Bulls az amerikai MLS-ben a Red Bull globális jelenlétének nyugati kirakata. Eközben Red Bull Bragantino (Brazília) és a korábban működő ghánai akadémia a dél-amerikai és afrikai nyers tehetségek toborzását szolgálta, és olyan játékosok elindítását, akik végül Salzburgon keresztül Lipcsébe juthatnak.

Mindezt egyetlen központi logika irányítja: a klubok egységes arculattal, játékrendszerrel, módszertannal működnek. A HR, a marketing, sőt az edzőképzés is központilag történik. A cél az, hogy egy játékos bármelyik csapatba beilleszthető legyen anélkül, hogy időt vesztenének az átállással. Így gyorsabban fejlődhetnek, gyorsabban válhatnak eladhatóvá – vagy bevethetővé a nagyobb célokra.

Ez az egységes rendszer nemcsak sportstratégia, hanem üzleti modell is. A klubok közti átigazolások gyakran belső ügyletek: egy Lieferingből induló játékos Salzburgban fejlődik, majd Lipcsében válik sztárrá – és onnan sokszor jelentős profittal tovább is adják. A „Win on Sunday, sell on Monday” filozófiája mögött tehát egy kifinomult, jól olajozott gépezet áll.

Ráadásul 2024 májusában a Red Bull kisebbségi részesedést vásárolt a Leeds Unitedban is, és ezzel együtt főszponzorrá vált – a 2024/25-ös idénytől kezdve a Red Bull logója szerepel a Leeds mezén. A klub idén még a Championshipben játszott, de a következő szezonban már Premier League-ben bizonyíthat. Fontos megjegyezni, hogy itt nem teljes tulajdonosként szálltak be, mint Salzburgnál vagy Lipcsénél, hanem befektetőként, szponzorként, és egyelőre nem változtatták meg a klub nevét, címerét, színeit sem. Ez vélhetően az angol futballkultúra miatt van, amely rendkívül erősen ellenáll az ilyen típusú beavatkozásnak.

És most nézzük meg részletesen, hogyan működik ez a gépezet az egyes klubok szintjén – kezdve a háttérben dolgozó, de annál fontosabb Lieferinggel.

FC Liefering

Ha létezik klub, amelyik nélkülözhetetlen a Red Bull-féle futballrendszer működésében, de alig hall róla valaki, az a Liefering. A Salzburg melletti kiscsapat nem a dicsőségért vagy a trófeákért létezik – hanem azért, hogy a Red Bull-játékosgyár első fázisa zavartalanul működjön. A klub gyakorlatilag a Red Bull Salzburg második csapataként működik. A két klub jogilag külön entitás, de a játékosok, edzők és erőforrások szabadon mozognak köztük. Liefering az osztrák másodosztályban szerepel, ahol a fiatalok már felnőtt környezetben, komoly fizikai és taktikai kihívások között edződhetnek. A csapat a 6. helyen végzett idén.

A klub filozófiája világos: fiatalokat játszatni, eredménytől függetlenül. Itt nem az a cél, hogy bajnokságot nyerjenek vagy feljussanak – amire egyébként sincs lehetőségük, mivel nem játszhatnak azonos osztályban a „testvérklubbal”, Salzburggal. Ehelyett minden a fejlődésről szól. A 17–19 éves játékosok itt tanulják meg a Red Bull-labdarúgás alapelveit: letámadást, magas intenzitást, gyors döntéshozatalt.

Nem véletlen, hogy olyan játékosok kezdték itt a felnőttkarrierjüket, mint Szoboszlai Dominik, Karim Adeyemi, Enock Mwepu vagy Benjamin Šeško – mindannyian Lieferingben szerepeltek először tétmeccsen, mielőtt Salzburgba, majd Lipcsébe vagy máshová igazoltak volna.

Liefering tehát a Red Bull-piramis legalsó szintje: egyfajta futballinkubátor, ahol az ígéretekből elkezdenek játékosok formálódni.

Red Bull Salzburg

Amikor Dietrich Mateschitz 2005-ben megvásárolta az osztrák Austria Salzburg klubot, gyakorlatilag nulláról épített új brandet: új név (Red Bull Salzburg), új színek (a hagyományos lila helyett piros-fehér), új címer (a Red Bull logójával), új stadionnév. A döntés heves ellenállást váltott ki a szurkolók egy részéből – közülük sokan kivonultak, és megalapították az SV Austria Salzburg újkori verzióját, hogy megőrizzék az eredeti identitást.

A Red Bullt ez nem tántorította el: Salzburgot gyorsan az osztrák liga domináns csapatává formálta. A klub zsinórban nyeri a bajnokságokat, és nemcsak hazai szinten lett vezető erő, hanem az egyik legprofibban működtetett tehetségközponttá is vált Európában. Itt már nem a tanulás a cél, mint Lieferingben, hanem a kimagasló teljesítmény – miközben a klub továbbra is fiatal kerettel dolgozik.

Salzburgban született meg az a játékfelfogás, amit ma a Red Bull-klubok védjegyének tekinthetünk: magas intenzitású, letámadásalapú futball, gyors labdaszerzés, direkt támadások. Ezt a stílust olyan edzők vitték tökélyre, mint Roger Schmidt, Marco Rose vagy épp Jesse Marsch – utóbbi maga is végigjárta a Red Bull-rendszert New Yorkból Salzburgon át Leipzigig.

De nem csupán utánpótlás-bázisról van szó. Salzburg rendre bejut a Bajnokok Ligájába, és nem ritkán okoz meglepetést a nemzetközi színtéren. Most éppen a FIFA-klubvilágbajnokságon szerepelnek, egy csoportban a Real Madriddal és a szaúdi Al-Hilallal.

Salzburg tehát a Red Bull-rendszer kulcsfontosságú eleme: egyszerre működik sikeres első osztályú klubként és tehetségfejlesztő állomásként. Itt már nemcsak tanulnak a játékosok, hanem komoly eredményeket is elvárnak tőlük – hazai és nemzetközi szinten egyaránt. A következő lépcső pedig az a klub, ahol mindez végső szintre emelkedik: az RB Leipzig.

RB Leipzig

Az RB Leipzig a Red Bull-féle futballmodell zászlóshajója – az a klub, amely a legtöbb figyelmet kapja, a legnagyobb befektetést élvezi, és amely a legtöbb vitát kiváltotta a szurkolók körében. Lipcse nem csupán sportprojekt, hanem stratégiai célpont volt: egy olyan német nagyváros, ahol volt futballhagyomány, de hiányzott az élvonalbeli jelenlét.

A történet 2009-ben kezdődött, amikor a Red Bull megvásárolta az ötödosztályú SSV Markranstädt licencét, és formálisan átvette a helyét a német futballrendszerben. A klubot átnevezték, de mivel Németországban nem lehet szponzor nevét viselni a klub nevében, a „Red Bull Leipzig” elnevezést nem engedélyezték. Így született meg a kreatív megoldás: RasenBallsport Leipzig – vagyis „GyepLabdaSport Leipzig”, röviden RB Leipzig, ahol az RB „véletlenül” egyezik a Red Bull kezdőbetűivel.

A névváltoztatás és az új arculat (színek, címer, stadion) heves ellenállást váltott ki a szurkolóknál, akik identitás nélküli klubként tekintettek Lipcsére. A kritika azóta sem csillapodott: sokan a mai napig „műklubként” hivatkoznak rá, és több ellenfél szurkolótábora aktívan bojkottálja a Lipcse elleni meccseket. Egyes klubok – például az Union Berlin vagy az Eintracht Frankfurt – még a hivatalos programfüzetükben sem hajlandóak feltüntetni a klub nevét vagy címerét.

A felháborodás egyik fő oka a Red Bull tulajdonosi modellje, amely megkerüli a német futballra jellemző ún. 50+1 szabályt. Ez a szabály kimondja, hogy a klubtagság többsége mindig a szurkolók kezében kell maradjon, így biztosítva a közösségi kontrollt. A Red Bull azonban az RB Leipzig esetében gyakorlatilag zártkörű tagsági rendszert alakított ki: a tagdíj kiemelkedően magas (1000 euró évente, míg pl. a Bayern Münchennél 60), és a tagság jóváhagyása a klub kezében van. Így az irányítás továbbra is a céghez köthető személyek kezében maradt – jogilag megfelelve a szabályoknak, de a szellemüket megkerülve.

Mindeközben a pályán a Leipzig példaértékű fejlődést mutatott. Alig hét év alatt feljutott az élvonalba, ahol már első szezonjában Bajnokok Ligája-indulást ért el. Azóta rendszeres szereplője az európai kupasorozatoknak, sőt, a 2019/20-as szezonban a csapat még az elődöntőig is eljutott! Kétszer nyert Német Kupát (2022, 2023), és folyamatosan versenyben van a Bundesliga élmezőnyében. A klubra nemcsak a pályán, hanem a játékospolitikájában is jellemző a Red Bull-féle logika: fiatal, fejlődőképes játékosokat vásárolnak megfizethető áron, és vagy beépítik őket a csapatba, vagy jelentős haszonnal továbbadják.

Az RB Leipzig történetének két talán legmeghatározóbb játékosa magyar nemzetiségű: Gulácsi Péter és Willi Orbán. Mindketten kulcsszerepet játszottak a klub élvonalba jutásában és stabilizálásában. Gulácsi 2015-ben érkezett a Salzburgtól, és évek óta a Bundesliga egyik legmegbízhatóbb kapusának számít – a klub történetének első számú kapusa volt a BL-elődöntőig vezető úton is. Willi Orbán 2015-ben csatlakozott a Kaiserslauterntől, és gyorsan a védelem vezéregyéniségévé, később pedig csapatkapitánnyá vált.

A klubrekorder Yussuf Poulsen (425 mérkőzés) mögött ők ketten rendelkeznek a legtöbb pályára lépéssel a Red Bull-színekben: Gulácsi eddig 339 mérkőzésen védte a lipcseiek kapuját, és ezek közül 109-et hozott le kapott gól nélkül, ami kivételes arány az élvonalban. Orbán szintén alapember: 348 meccsén belsővédőként nemcsak stabilan védekezett, hanem 33 gólt és 10 gólpasszt is jegyzett, ami különösen impozáns egy védőtől.

2024/25-ös szezon azonban nem a tervek szerint alakult. A csapat a Bajnokok Ligájában már az alapszakasz után búcsúzott, a Bundesliga-szereplésük pedig hullámzó formát mutatott. A tavaszi gyenge szereplés következtében a klub márciusban menesztette Marco Rosét, akivel korábban még két kupagyőzelmet ünnepelhettek. A helyére Lőw Zsolt érkezett, aki korábban asszisztensedzőként dolgozott többek között a Bayernnél, a PSG-nél és a Chelsea-nél is, ám rövid idő alatt neki sem sikerült látványos fordulatot hoznia. Végül a Leipzig a 7. helyen zárta a bajnokságot, ami az elmúlt évekhez képest csalódást keltő eredmény – különösen úgy, hogy épphogy lemaradtak az európai kupaindulást jelentő helyekről.

New York Red Bulls

A Red Bull egyik legkorábbi és legjelentősebb nemzetközi bővítés a New York Red Bulls megszerzése volt – ez lett a márka amerikai kirakata, amely az MLS-ben képviseli a Red Bull-féle futballfilozófiát. A klubot 2006-ban vásárolta meg Dietrich Mateschitz, méghozzá 100 millió dollárért, amely az akkori MLS-viszonyok között kiemelkedően magas összegnek számított. Az üzlet részeként a Red Bull megszerezte a stadion felét is, valamint a névhasználati jogokat, így a csapat és a stadion egyaránt Red Bull márkajelzést kapott.

A Red Bull azonnal átalakította a klub arculatát, nevét és szerkezetét, majd néhány év alatt számos neves játékost csábított a csapathoz – többek között Thierry Henry-t, aki New Yorkban zárta le ikonikus pályafutását. A csapat azóta is az MLS egyik legismertebb márkája, bár komoly nemzetközi áttörést nem ért el.

Ennek ellenére a befektetés pénzügyileg kifejezetten sikeresnek bizonyult: a 100 milliós vételárhoz képest a klub jelenlegi becsült értéke meghaladja az 500 millió dollárt. Ez is jól mutatja, hogy a Red Bull nemcsak marketing-, hanem üzleti szempontból is előnyösen használja fel sportportfólióját – még olyan piacokon is, ahol a futball kevésbé domináns. Sportstratégiai szempontból New York nem a piramis csúcsa, hanem egy stabil végállomás vagy épp közbülső állomás azon játékosok számára, akik Salzburgból vagy Lipcséből kiszorulnak, vagy pályafutásuk végén keresnek új kihívásokat. Tökéletes példa erre Emil Forsberg, aki éveken át a lipcsei csapat egyik kulcsjátékosa volt, majd 2024 végén, pályafutása utolsó szakaszához közeledve a New York Red Bullshoz igazolt. Más esetekben viszont a Red Bull a többi kontinensről is irányít játékosokat New Yorkba, hogy ott szerezzenek tapasztalatot.

A klub ugyan nem számít rendszeres bajnokesélyesnek, de szerves része a Red Bull globális rendszerének, és kiváló eszköze a márka amerikai láthatóságának erősítésére. A helyszín – New York – önmagában is garantálja, hogy a klub stratégiai jelentősége messze túlmutat a sporteredményeken.

Végszó

Bár a Red Bull futballprojektje a kezdetektől megosztó, az elmúlt másfél évtized eredményei azt mutatják, hogy a modell működik. A klubhálózat nemcsak trófeákat hozott, hanem újfajta gondolkodást is a játékosnevelésben, az átigazolási stratégiában és a sportmarketingben. A Red Bull-féle rendszer egyik legnagyobb előnye az, hogy felismeri és gyorsan reagál a trendekre. Az egységes játékstílus, a fiatalokra építő modell és a saját médiacsatornákon keresztül épített márkakommunikáció mind azt mutatják: itt nemcsak sportteljesítményről van szó, hanem egy teljes ökoszisztémáról, amelynek minden eleme egymásra van hangolva.

Nem véletlen, hogy az utóbbi években egyre több, Red Bull-kötődésű játékos és edző jutott el a nemzetközi elitbe. Szoboszlai Dominik, aki Lieferingből indulva Salzburgon és Lipcsén át jutott el a Liverpoolhoz, ma már a Premier League egyik legismertebb magyar játékosa. Erling Haaland, bár rövid ideig szerepelt Salzburgban, ott robbant be a nemzetközi köztudatba. Ami pedig az edzőket illeti: a Red Bull-féle futballfilozófiát – a magas intenzitású pressinget és a gyors átmenetekre épülő játékot – olyan nevek vitték tovább, mint Marco Rose, Jesse Marsch vagy Julian Nagelsmann.

Ma már Jürgen Klopp is része ennek a projektnek, hiszen ő a Red Bull futballrészlegének vezető szakmai igazgatója. Klopp nem klubot edz, hanem a teljes hálózatot felügyeli – a klubok sportigazgatóit támogatja, a fiatal tehetségek fejlődését mentorálja, és stratégiai iránymutatást ad az edzőképzésnek.

A multi-klub modell térnyerése is részben a Red Bull példája nyomán gyorsult fel: ma már közel 180 klub tagja valamilyen nemzetközi hálózatnak, és több mint 6500 játékos mozog ezen rendszerek között. Az UEFA egyre enyhébb álláspontot képvisel ezekkel szemben, ami azt vetíti előre: ez a modell egyre inkább terjedni fog. A Red Bull tehát nemcsak egy energiaital-gyártó, és nem is csupán egy szponzor. Hanem egy új futballfilozófia zászlóvivője – amely bár nem mindenki kedvence, de kétségtelenül az egyik legmeghatározóbb szereplője a 21. századi futball fejlődésének.