A Rossi-korszak – a magyar labdarúgó-válogatott fejlődése Marco Rossi keze alatt
Ez a cikk a Törökország elleni, 1000. válogatott mérkőzés előtt készült.
Marco Rossi 2018-as kinevezése egyértelmű fordulópontot jelentett a magyar labdarúgó-válogatott számára. A kinevezésekor a csapat egy identitását kereső, hullámzó teljesítményt nyújtó együttes volt, amely nem tudott stabilan szerepelni sem a selejtezőkben, sem a Nemzetek Ligájában. Az előző kapitányok közül Bernd Storck az Európa-bajnokság eufóriája után gyors lejtmenetbe került, míg Georges Leekens rövid, sikertelen időszaka után egyértelművé vált, hogy szemléletváltásra van szükség.
Rossi érkezésével egy konzervatív, mégis pragmatikus szemlélet jelent meg, amely az olasz futballtaktikai hagyományokra és a szervezett, fegyelmezett játékra épült. A kapitány számára elsődleges cél volt egy stabil, jól működő csapat kialakítása, amely akár erősebb ellenfelek ellen is képes eredményesen játszani. A kérdés az volt, hogy a magyar válogatott mennyire tud alkalmazkodni egy ilyen filozófiához, és hogy a rendelkezésre álló játékosállomány mennyire alkalmas ennek a játékrendszernek a megvalósítására.
Az alapkérdés tehát az, hogy mit hozott a Rossi-korszak a magyar válogatott számára? Sikerült-e az évek alatt egy egyértelmű identitást kialakítani, és ha igen, milyen elvek mentén épült fel a csapat? A következő részekben részletesen elemezzük, hogyan változott a válogatott játéka és eredményessége Marco Rossi vezetése alatt.
1. Az első lépések és az alapok lefektetése
2018 nyarán, Georges Leekens menesztése után a Magyar Labdarúgó Szövetség egy olyan szakembert keresett, aki nemcsak eredményeket tud elérni, hanem hosszabb távon is képes stabilizálni a csapat játékát. Rossi előélete Magyarországon (a Budapest Honvéddal megnyert bajnoki cím) garanciát jelentett arra, hogy ismeri a magyar futballkultúrát és a játékosokat.
Az olasz szakember célja az volt, hogy egy egységes, fegyelmezett játékrendszert vezessen be, amelyben mindenki tudja a szerepét. Ehhez azonban szükség volt egy szervezett védekezés kiépítésére, illetve arra (ami talán a legfontosabb), hogy játékosok az önbizalmukat és a harcos mentalitásukat visszaszerezzék.
Rossi első tétmérkőzése 2018. szeptember 8-án volt a Nemzetek Ligájában Finnország ellen. A mérkőzés 1-0-s vereséggel végződött, de már ekkor látszott, hogy a kapitány egy letisztultabb szerkezetet próbál felépíteni.
Az első mérkőzéseken az alábbi alapelvek rajzolódtak ki:
- A három belső védős rendszer tesztelése a nagyobb stabilitásért.
- A szélsővédők támadóbb szerepkörének erősítése, hogy a csapat ne csak mélyen védekezzen.
- Gyorsabb átmenetek és kevesebb kockázatvállalás labdakihozataloknál.
Rossi a kezdetektől fogva ragaszkodott bizonyos kulcsemberekhez, akik köré a válogatott épült:
- Gulácsi Péter: Egyértelmű első számú kapus lett, akire hosszú távon számított.
- Willi Orbán: Rossi egyik legjobb döntése volt a német-magyar kettős állampolgárságú védő beválogatása.
- Nagy Ádám: A középpálya motorja lett, akire stabilitási szempontból kulcsszerep hárult.
- Szoboszlai Dominik: Bár eleinte még fiatal volt, fokozatosan vált a válogatott legmeghatározóbb játékosává.
- Szalai Ádám: A támadósor vezéreként Rossi rendületlenül bízott benne, még a kritikák ellenére is.
- Sallai Roland: A válogatott egyik kulcsembere, aki előkészítésben és gólszerzésben egyaránt szerepet vállal.
A kezdeti sikerek – például az akkori VB-ezüstérmes Horvátország elleni 2-1-es győzelem 2019-ben – megerősítették, hogy a csapat képes erős ellenfelek ellen is versenyképes lenni. Az első másfél év alatt Rossi egy stabil védekezésre és szervezett csapatjátékra építő válogatottat hozott létre, amelynek fő célja az volt, hogy a hátsó stabilitásból indulva hatékony támadásokat vezessen.
A következő lépés az volt, hogy taktikai szempontból tovább fejlessze a csapatot, hogy ne csak egy mélyen védekező, kontrázó együttes legyen, hanem az ellenfélhez alkalmazkodva különböző játékrendszereket is képes legyen alkalmazni. Ez vezetett el a következő korszakhoz, amelyben a taktikai fejlődés vált a legfontosabb tényezővé.
Taktikai fejlődés és játékstílus
A Marco Rossi vezette magyar válogatott játékstílusa két fő pillérre épül: a védekezés megszervezettségére és a támadás gyorsaságára. A csapat elsődleges célja nem a labdabirtoklásra épülő dominancia, hanem az ellenfél játékának megfojtása és az ebből következő hatékony kontrák kialakítása. Ennek érdekében Rossi olyan taktikát dolgozott ki, amely rugalmasan alkalmazkodik az ellenfélhez, de közben megőrzi a csapat struktúráját és stabilitását.
3. Alapfelállások és rendszerek
Marco Rossi a magyar válogatott élén elsősorban a három belső védős rendszerekre építette a csapat szerkezetét. A leggyakrabban alkalmazott formáció a 3-4-2-1, amely lehetőséget biztosít a stabil védekezésre és az ellenfél játékának megfojtására, miközben megfelelő mélységi mozgásokkal gyors támadásokat is lehet belőlük vezetni.
A formáció legfőbb jellegzetessége, hogy három középhátvéd biztosítja a védelem tengelyét, míg a széleken két támadó szellemű szárnyvédő (wing-back) játszik, akik egyszerre támogatják a védekezést és a támadást. A középpályán két mélységi szerepkörben játszó középpályás biztosítja a labdakihozatalt és az átmeneteket, míg a támadóharmadban két támadó középpályás (vagy félcsatár) segíti a csatárt.
A rendszer legnagyobb erőssége a kompakt és szervezett védekezés, amelynek fő célja, hogy az ellenfél támadóit középen elzárja, és a játékot a szélekre terelje. Amikor a magyar csapat védekezik, a felállás 5-2-2-1-re, esetleg az egyik támadó középpályás visszahúzódásával 5-3-2-re alakul, mivel a szélsővédők visszalépnek a védelmi vonalba, így egy öt fős hátsó alakzat alakul ki.
Támadásban a 3-4-2-1 rugalmassá válik, és könnyen 3-2-5-ös vagy 3-4-3-as szerkezetté alakul, attól függően, hogy a szélsővédők mennyire aktívak az előrejátékban. A szélsővédők előretörése kulcsfontosságú, mivel ők biztosítják a támadások szélességét, miközben a két támadó középpályás szabadon mozog a támadóharmadban.
4. Alapelvek és filozófia – Védekezés
Ahogy már említettem, a magyar válogatott védekezésének legfontosabb alapelve a szervezettség. Rossi csapata nem hagy területeket az ellenfél számára, a védekezés pedig az egész csapat feladata, nem csupán a hátsó négyesé vagy ötösé. Az évek során a magyar válogatott egy olyan defenzív struktúrát alakított ki, amelyben a játékosok pontosan tudják, mikor kell visszazárni, mikor lehet letámadni, és hogyan kell a területeket zárni.
A védekezési forma az ellenféltől és a mérkőzés helyzetétől függően változik, de az alapvető cél mindig az, hogy a csapat jól zárja a középső területeket, és az ellenfelet a szélekre kényszerítse. Rossi rendszerében a magyar válogatott általában közepes vagy mély blokkban helyezkedik, ami azt jelenti, hogy a védelmi vonalat nem tolják fel túl magasra, hanem inkább a középpályás sorral együtt dolgozva próbálják lezárni a legfontosabb passzsávokat. Ez különösen az erősebb ellenfelek ellen hatékony, ahol a cél az, hogy az ellenfél ne tudja kihasználni a technikai fölényét és ne alakíthasson ki könnyű helyzeteket.
A védekezési struktúra leggyakrabban egy három- vagy ötvédős rendszerre épül, amely extra stabilitást ad a csapatnak, különösen erősebb ellenfelek ellen. A fenti képen egy 3-5-2-es formációból alakult 5-3-2-es védelmi alakzatot látunk. Ebben a felépítésben a szélsővédők (például Fiola/Nego és Kerkez/Nagy Zsolt) nemcsak a támadásokban kapnak szerepet, hanem védekezésben is kulcsfontosságú feladatuk van: az ellenfél szélsőit kell semlegesíteniük, miközben a belső védők biztosítják a középső tengely védelmét.
A magyar válogatott nem alkalmaz agresszív letámadást, hanem inkább egy reaktív védekezési stílust követ. Ez azt jelenti, hogy a csapat nem próbálja folyamatosan visszaszerezni a labdát, hanem inkább kivárja az ellenfél hibáját, és csak akkor támadja meg aktívan a labdás játékost, ha esély nyílik a szerzésre. Ez a taktika különösen a nagyobb csapatok ellen volt sikeres, hiszen az ellenfelek nem tudtak könnyedén átjátszani a magyar védelmet, és gyakran kénytelenek voltak türelmesebb, lassabb játékot játszani, amely csökkentette a támadások intenzitását.
Fontos eleme a védekezésnek a területvédekezés, amelyben minden játékos pontosan tudja, hogy melyik zónát kell biztosítania. Rossi csapata nem emberfogásra épül, hanem inkább a területek lezárására, hogy az ellenfél ne tudja könnyedén átjátszani a középpályát. A középpályások, például Nagy Ádám és Schäfer András, kulcsszerepet játszanak ebben a rendszerben, mivel ők felelnek azért, hogy az ellenfél ne tudjon könnyen a védővonal mögé kerülni.
A magyar válogatott védekezésének egyik különlegessége, hogy az ellenfél támadásának fázisaihoz igazítja a védekezési intenzitását. Ha az ellenfél a saját térfelén passzolgat, a magyar csapat nem ugrik rá azonnal, hanem visszazár és kivár. Ha azonban az ellenfél a középpályán próbál építkezni, akkor a középpályások agresszívebben lépnek fel, hogy megakadályozzák a mélységi passzokat. Amennyiben az ellenfél mégis áttöri a középső védelmi vonalat, akkor a hátsó sor azonnal visszazár és megpróbálja szélekre terelni a támadást.
Tökéletes példa a 2021-es EB-n lejátszódó Németország elleni mérkőzés, ahol 25%-os labdabirtoklással tudták kétszer is megszerezni az előnyt a válogatott játékosai. De az Anglia elleni 4-0-s győzelem is azt bizonyítja, hogy ez a fajta taktikai fegyelem és szervezettség hatékony lehet még a világ legjobb csapatai ellen is.
A magyar válogatott védekezése vegyes képet mutat – bár az ellenfelek gyakran képesek helyzeteket kialakítani ellenük, a csapat saját térfélen belül szervezett és fizikailag erős védőire támaszkodva képes stabilizálni a védekezését. A magyar válogatott védelmének egyik legfontosabb erőssége a középső védők fizikális felépítése és fejpárbajokban való hatékonysága. A Willi Orbán, Szalai Attila, Balogh Botond, Lang Ádám ás Dárdai Márton által alkotott védelem mindegyik tagja fizikailag erős és jól teljesít a légi párharcokban, ami kulcsfontosságú a mély védekezésnél, illetve a pontrúgásoknál. A sebesség néha jelent problémát, gyors támadók ellen nehezen veszik fel a versenyt, illetve a mélységi indításoknál vagy az oldalváltásoknál olykor késve reagálnak. Ezért is kritikus, hogy a csapat megfelelő szervezettséget tartson, és a középpályások is aktívan segítsenek a védekezésben.
A szélsővédők szerepe abban is kulcsfontosságú, hogy a három belső védős rendszerben szinte szélsőként kell játszaniuk, hiszen támadásban a teljes szélességet ők biztosítják. Ugyanakkor amikor az ellenfél gyors oldalváltásokat alkalmaz vagy szélen próbálja áttörni a védelmet, a magyar csapat sebezhetővé válik, főleg, ha a szélsővédők túl magasan helyezkednek, és nincs megfelelő visszazárás. Kerkez Milos a csapat legdinamikusabb szélsővédője, aki rendkívül gyors és támadó felfogású, ugyanakkor védekezésben néha túl agresszívan lép fel, ami sebezhetővé teszi a csapatot a mögötte lévő területeken. Fiola Attila a jobb oldalon ezzel szemben egy stabilabb, védekezésorientáltabb opció, akit Rossi előszeretettel használ, amikor az ellenfél támadóereje miatt megbízhatóbb védőmunkára van szükség. Bolla Bendegúz, Nego Loïc és Nagy Zsolt hármas is szerepet kap a széleken, ők inkább a támadásokat segítik, amikor a csapatnak gyors előretörésekre van szüksége.
A magyar válogatott kapusposztján Gulácsi Péter és Dibusz Dénes a két meghatározó játékos, akik eltérő erősségekkel rendelkeznek. Mindkét kapusra jellemző, hogy a pontrúgásoknál magabiztosan lépnek fel, és képesek fontos védésekkel meccsben tartani a csapatot. Ugyanakkor a védelem előtti üres területek miatt gyakran kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe, ami növeli a kapura lövések számát.
5. Alapelvek és filozófia – Támadás
A Marco Rossi vezette magyar válogatott támadójátéka egyértelműen a gyors átmenetekre és a szervezett támadásépítésre épül. A csapat ritkán birtokolja hosszan a labdát, helyette az ellenfél hibáit kihasználva próbál hatékony és veszélyes akciókat vezetni. A támadások felépítésében kulcsszerepet játszanak a szélsővédők, a támadó középpályások – különösen Szoboszlai Dominik – és a csatárok mozgása. Ezen kívül a rögzített helyzetek jelentős fegyvert jelentenek a válogatott számára, mivel Rossi alaposan kidolgozott pontrúgás-sémákat alkalmaz.
A magyar válogatott elsődlegesen egy direkt támadójátékot alkalmaz, amelyben a cél a lehető leggyorsabb előrejutás az ellenfél kapuja felé. Ez a rendszer az alábbi elemekre épül:
- Gyors labdaszerzés és azonnali támadásindítás – Amikor a csapat labdát szerez, az egyik legfontosabb cél, hogy minél hamarabb megjátszható támadóhelyzetet alakítson ki. Az első passzok ezért gyakran előrefelé irányulnak, lehetőleg a széleken vagy a mélységbe mozgó csatárok irányába.
- Kevés érintés, gyors játék – A magyar válogatott nem törekszik hosszú labdabirtoklásra, hanem inkább néhány érintésből próbál helyzetet kialakítani. Ez azt jelenti, hogy a középpályások és támadók folyamatosan keresik a gyors passzlehetőségeket.
- Mélységi beindulások és területkihasználás – A támadások során a szélsők és a támadó középpályások folyamatosan mozognak a védelem mögé, ezzel próbálva széthúzni az ellenfél hátsó alakzatát és helyet teremteni a középpályás beindulásoknak vagy a szélsővédők felfutásainak.
- Kényszerítők, szélek „túltöltése” – Gyakran fordult elő kevésbé erősebb csapatok ellen, hogy a játékosok létszámfölényt alakítottak az egyik oldalon, hogy az ellenfél védelmét a kívánt irányba mozgassák. Aztán pedig jöttek a kényszerítők, amellyel könnyen helyzetbe kerültek.
Nézzünk néhány példát!
Azonnali támadásindítás (2023. 10. 14. Magyarország – Szerbia 2-1)
Ez a kapustól induló támadásfelépítés jól szemlélteti, milyen problémát jelent Magyarország szokatlan támadójátéka a modern védelmek számára. Szerbia emberfogásos védekezést akar alkalmazni, de a „10-es” Szoboszlai visszalép, és a kapus mellé helyezkedik. A szerb védekező középpályás nem akarja követni Szoboszlait ilyen mélyre, mert ezzel védtelenül hagyná a négy a négy elleni emberfogásos hátsó alakzatot. Szoboszlai a hatos vonalánál veszi át a labdát, ezzel magára vonja a letámadást. A csapat gyors passzokkal és mozgásokkal építi fel a támadást, Szoboszlai pedig az így keletkező üres területbe továbbítja a labdát. Ha az utolsó visszapassz pontosabb lett volna, a magyar irányító maga is befejezhette volna ezt a látványos támadást.
Egyre inkább az az érzés erősödik, hogy a védekezési rendszerek már alkalmazkodtak az évtizedek óta használt, egyértelműen strukturált pozíciós támadások jelentette kihívásokhoz. A jól begyakorolt emberfogásos és hibrid letámadások egyre hatékonyabbnak bizonyulnak a zónális felépítésű támadásokkal szemben. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy olyan edzők, mint Rossi, különlegesebb, kevésbé használt támadási módszer felé forduljanak. Ezek a radikálisabb támadómozgások (mint például Szoboszlai visszalépése a védelmi vonalba) olyan döntési helyzetek elé állítják az emberfogásos védőket, amelyeket nem akarnak meghozni.
Kényszerítők, szélek túltöltése (2023. 11. 19. Magyarország – Montenegró 3-1)
Magyarország 3–4–3-as felállása teljesen felbomlik a bal oldalon kialakuló létszámfölény miatt, létrehozva ezzel egy aszimmetrikus támadást. A 10-es Szoboszlai a bal oldali vonal mellett irányítja a játékot, folyamatosan keresve a belépési pontokat az ellenfél védelmi blokkjába. Szoboszlai visszalép a balhátvéd zónájába, hogy elindítsa a támadást. Ismét az történik, hogy a magyar játékosok az adott labdás területen tömörülnek, és az állandó passz- és mozgáskombinációk révén bontják meg az ellenfél szerkezetét.
A játékosok közel helyezkednek a labdás társukhoz, hogy kínálják a kényszerítőt, ezzel egy olyan döntésre sarkalják az ellenfelet, amelyet az nem tud időben meghozni. Kövesse a labdát? Kövesse az embert? Vagy egyszerűen lemaradjon a helyzetről? A magyar támadójáték egyik kulcseleme, hogy ilyen döntési helyzetekbe kényszeríti az ellenfelet, megnehezítve a szervezett védekezést.
Az Európa-bajnoki selejtezők során a magyar válogatott rendre alkalmazta a kényszerítős, kombinációs játékra épülő taktikát, amelyben a rövid passzokkal és a létszámfölényes helyzetek kialakításával próbálták megtörni az ellenfél védelmét. Az Európa-bajnokságon azonban már komolyabb szintű ellenfelek ellen ez a taktika kevésbé volt sikeres. A torna legerősebb csapatai sokkal jobban alkalmazkodtak az ilyen típusú támadásszervezéshez, és gyorsabb, fizikálisan erősebb, illetve taktikai fegyelmezettségben fejlettebb védőik nem hagytak akkora teret a kombinációk kibontakozására. Az emberfogásra kényszerített védők kevesebb hibát követtek el, és az ellenfél védelmi vonalai nem nyíltak meg olyan könnyen, mint a selejtezők során.
Mélységi beindulások és területkihasználás (2022. 09. 23. Németország – Magyarország 0-1)
Ez a képkocka kiválóan szemlélteti a magyar válogatott mélységi indításokra építő támadójátékát, amelyet leggyakrabban a komolyabb szintű ellenfelek ellen alkalmaznak. Az ilyen csapatok ellen a labdakihozatal apró passzokkal nehezebb és kockázatosabb, mivel az ellenfél magas letámadást alkalmaz és agresszívan próbálja megfojtani a magyar csapat építkezését. Éppen ezért a válogatott gyakran választja a direkt mélységi indításokat, amelyekkel gyors támadásokat tudnak indítani a védelem mögé.
A támadás egyik kulcseleme, hogy magával húzza a félterületbe az ellenfél egyik belső védőjét, ezzel területet nyitva a mélységi beindulásokhoz. A magyar válogatott gyakran próbálja Szoboszlait vagy Sallait (a képen Gazdagot) mélységi célpontként megjátszani, akik gyors beindulásokkal keresik a rést az ellenfél védelme mögött. Az ilyen támadások célja, hogy a védelmi vonal mögé küldött pontos passzokkal azonnali gólhelyzetet alakítsanak ki, miközben az ellenfél védelme még nincs teljesen rendezett állapotban.
Emellett a két szélső védő is aktív opció az indításokra, akik szinte szélsőként helyezkednek, ezzel széthúzva az ellenfél védelmét és teret nyitva a középpályán. A szélsővédők magas pozíciója miatt a belső védők kiszélesednek, hogy biztosítsák a labdakihozatal stabilitását és a mélységi passzok kiindulópontját. Ezt a szerkezetet tovább erősíti, hogy Schäfer visszalép a belső védő szerepkörébe, így a magyar csapat a labdakihozatal pillanatában egy négyvédős struktúrát alakít ki, amely lehetővé teszi a hosszabb indítások biztonságos elvégzését.
6. Fejlődés számokban
A táblázat a válogatott teljesítményét mutatja 2019 és 2023 között, különböző támadó és védekező mutatók alapján. A szerzett gólok, a várható gólok (xG), a kapott gólok és az engedett xG statisztikáit vizsgálhatjuk meg. Láthatjuk, hogy a magyar csapat a számok alapján az utóbbi években kiegyensúlyozottabb és hatékonyabb csapattá vált, amely nemcsak többet támad, hanem sokkal szervezettebben is védekezik.
2019-ben még csak 1 gólt szerzett átlagosan a válogatott mérkőzésenként, de az évek során folyamatos javulás figyelhető meg. 2023-ra ez az érték 1,63-ra nőtt, ami a legmagasabb a vizsgált időszakban. A csapat támadójátékának hatékonysága is fokozatosan fejlődött. 2020-ban visszaesés volt, de az ezt követő években az xG növekedett, 2023-ra elérve az 1,52-es értéket, ami a legerősebb támadójátékot mutatja az öt év alatt.
A 2019-es 1,5 kapott gól/meccs értékről jelentős javulás történt, 2020-ban ez 0,75-re csökkent, majd 2021-ben visszaesett 1,27-re, 2022-ben újra 0,9-re, végül 2023-ra 0,63-ra csökkent, ami a legjobb mutató az időszakban. Az engedett meccsenkénti xG azt mutatja meg, hogy az ellenfelek milyen minőségű helyzeteket dolgoztak ki a magyar válogatott ellen. 2019-ben 1,58 volt az engedett xG, vagyis az ellenfelek gyakran kerültek nagy helyzetekbe. Azóta ez az érték fokozatosan csökkent, és 2023-ra 0,93-ra esett vissza, ami azt jelzi, hogy a magyar védelem egyre hatékonyabban akadályozza meg a nagy helyzetek kialakulását.
7. Eredmények és mérföldkövek
Marco Rossi kinevezése óta a magyar válogatott látványos fejlődésen ment keresztül, amely nemcsak a pályán mutatkozott meg a játékstílus és a taktikai tudatosság terén, hanem eredményekben és nemzetközi megítélésben is jelentős előrelépést hozott. Az olasz szakember hosszú távon gondolkodva fegyelmezett, szervezett csapatot épített, amely képes alkalmazkodni az ellenfelekhez és stabil teljesítményt nyújtani a nemzetközi porondon.
A magyar válogatott az Eb-selejtezők során nem tudott egyenes ágon kijutni, így a Nemzetek Ligájában szerzett eredményei alapján pótselejtezőn kellett kivívnia a részvételt.
A pótselejtező első mérkőzésén Bulgáriát idegenben 3-1-re legyőzte, majd jött a legendás Izland elleni találkozó a Puskás Arénában. Magyarország 0-1-es hátrányban volt a 88. percig, amikor előbb Loïc Nego egyenlített, majd Dominik Szoboszlai a 92. percben egy fantasztikus szóló végén megszerezte a győztes gólt, amivel a válogatott sorozatban második Európa-bajnokságára jutott ki.
A torna azonban a lehető legnehezebb csoportot hozta Magyarország számára, hiszen a címvédő Portugália, a világbajnok Franciaország és a korábbi világbajnok Németország ellen kellett helytállni. Bár az első mérkőzésen Portugália 3-0-ra nyert Budapesten, a válogatott hatalmas küzdőszellemmel kiharcolt egy 1-1-es döntetlent Franciaország ellen, majd Németország ellen is közel állt a csodához, de végül 2-2-es döntetlennel búcsúzott a tornától. A csapat teljesítménye így is sokak elismerését kivívta, és megmutatta, hogy a válogatott nemcsak résztvevőként van jelen a nagy tornákon, hanem komoly ellenfélként is lehet rá számítani.
A magyar válogatott az A divízióba jutott a Nemzetek Ligájában, ami azt jelentette, hogy Európa legjobb csapatai ellen kellett megmérettetnie magát. A sorsolás nem volt kegyes, hiszen egy csoportba került Angliával, Németországgal és Olaszországgal. Angliát hazai pályán 1-0-ra győzte le, ami az első siker volt a háromoroszlánosok ellen 1962 óta. A legnagyobb bravúr a Wolverhamptonban rendezett visszavágó volt, ahol Magyarország 4-0-ra ütötte ki Angliát. Ez az eredmény nemcsak a magyar futball történetének egyik legnagyobb idegenbeli sikere volt, hanem Anglia történetének legsúlyosabb hazai veresége 1928 óta. Lipcsében Németország ellen is bravúros győzelem született (1-0), Szalai Ádám sarkazós gólja pedig emlékezetes marad. Bár a csoportgyőzelem végül az olaszoké lett, Magyarország a második helyen végzett, megelőzve Angliát és Németországot, ami hatalmas eredménynek bizonyult. Ezzel végleg bebizonyította, hogy képes versenyezni Európa legjobbjai ellen, és nem csupán egy bravúrmérkőzés erejéig.
A magyar csapat számára az egyik legnagyobb előrelépés az volt, hogy a 2024-es Európa-bajnoki selejtezőket veretlenül zárta, és már egy fordulóval a vége előtt biztosította helyét a tornán. A válogatott veretlenül végzett csoportelsőként, magabiztos teljesítménnyel, kevés gólt kapva, ami jól mutatta a Rossi által felépített védekezési struktúra hatékonyságát. Emellett a csapat több mérkőzésen is domináns játékkal rukkolt elő, ami a korábbi évekhez képest előrelépés volt a támadójátékban.
A magyar válogatott számára a 2024-es Európa-bajnokság egy újabb lehetőség volt arra, hogy bizonyítsa az elmúlt évek fejlődését, és megpróbáljon továbblépni a csoportkörből, ami 2016 óta nem sikerült. A csapat a selejtezők során mutatott formája alapján reménykedhetett egy erős szereplésben, azonban a torna ismét megmutatta, hogy a nagy tornák teljesen más kihívásokat rejtenek, mint a selejtezősorozatok vagy akár a Nemzetek Ligája. Magyarország az A csoportba került, ahol Németországgal, Svájccal és Skóciával kellett megküzdenie a továbbjutásért. A cél az volt, hogy minimum a harmadik helyet megszerezze a csapat, amely adott esetben még továbbjutást is érhetett volna.
Svájc ellen az első mérkőzésen a csapat nem találta a ritmust, és az ellenfél gyors támadójátéka komoly gondokat okozott. A középpálya védekezése nem volt elég feszes, és a széleken is többször megverték a védőket, ami végül egy 3-1-es vereséghez vezetett. A Németország elleni mérkőzésen Magyarország keményen védekezett, és próbálta megismételni a Nemzetek Ligájában látott sikeres taktikát, de a házigazda magas letámadása és gyors kombinációs játéka felőrölte a csapatot. Bár a válogatott a második félidőben próbált felzárkózni, nem tudta megbontani a német védelmet, és újabb vereséget szenvedett.
A magyar válogatott számára a Skócia elleni mérkőzés volt az utolsó esély a csoportból való továbbjutásra a 2024-es Európa-bajnokságon. A tét hatalmas volt, hiszen egy győzelemmel még életben maradhatott volna a csapat reménye a legjobb harmadik helyek egyikére. A mérkőzés sokáig kiélezett és feszült volt, ahol mindkét csapat próbálta megtörni a másikat, de egyik fél sem tudott igazán tiszta gólhelyzeteket kialakítani.
A 100. percben Skócia szögletéből tudott egy villámgyors kontrát indítani a Szoboszlai – Sallai – Csoboth trió, amelyből Kevin sikeresen betalált, ezzel megszerezve Magyarország győztes gólját. A találat óriási érzelmeket váltott ki, a játékosok és a szurkolók egyaránt extázisban ünnepelték, hiszen a gól reményt adott a továbbjutásra.
Bár a győzelem fontos volt, végül nem bizonyult elégnek a következő körbe kerüléshez. A többi csoport eredményei miatt Magyarország nem tudott bejutni a legjobb harmadik helyezettek közé, így az Európa-bajnoki szereplés ezzel véget ért. Csoboth gólja azonban emlékezetes pillanat marad, hiszen megmutatta a csapat küzdőszellemét és azt, hogy Magyarország az utolsó pillanatig harcolt a továbbjutásért.
8. Összegzés – Hogyan tovább?
A 2024-es Európa-bajnokság megmutatta, hogy a magyar válogatott továbbra is versenyképes, de a nagy tornákon való eredményességhez további fejlődés szükséges. A selejtezősorozat során a csapat stabil és meggyőző teljesítményt nyújtott, de az Eb-n olyan kihívásokkal szembesült, amelyek rávilágítottak a még meglévő hiányosságokra. A legfontosabb tanulság az, hogy a magyar válogatott képes felvenni a versenyt erős csapatokkal, de a következő szint eléréséhez még több variációra, hatékonyabb támadójátékra és nagyobb európai rutinnal rendelkező keretre van szükség. A Rossi-éra egyik legnagyobb eredménye az volt, hogy Magyarországot komolyan vehető ellenféllé tette Európában.
A következő időszak fő feladata az lesz, hogy a csapat megtartsa az elmúlt évek stabilitását, de egyben továbbfejlődjön a támadójátékban. Cél a 2026-os világbajnoki selejtezők sikeres megvívása lesz, ami még nagyobb kihívás lesz, mint az Eb-kvalifikáció. A csapatnak ki kell használnia az elmúlt évek tapasztalatait, és folytatnia kell azt az építkezést, amely az utóbbi tornákon már megmutatta, hogy Magyarország nemcsak egy meglepetéscsapat, hanem egy stabilan versenyképes gárda lehet. Ha a válogatott képes lesz továbbfejleszteni a támadójátékát, megtartani a védelem szervezettségét és beépíteni az új generáció tagjait, akkor reális esély lehet arra, hogy a csapat először 1986 óta ismét kijusson egy világbajnokságra, és ott végre megtörje a csoportkörös kiesések sorozatát.
A VB-selejtező előtt azonban még vár egy nagy kihívás a magyar válogatott számára; a Törökország elleni két mérkőzés, amelynek tétje a bennmaradás az A divízióban a Nemzetek Ligájában. Törökország egy dinamikus, gyors és fizikálisan erős ellenfél, amely ellen a magyar válogatottnak a legjobb arcát kell mutatnia, ha meg akarja tartani a helyét az európai középmezőny élvonalában. A Nemzetek Ligája A divíziója ugyanis nemcsak presztízsértékkel bír, hanem hosszú távon is hozzájárulhat a válogatott fejlődésében.
9. Források
https://bunteto.com/miert-rekedhetett-meg-a-magyar-valogatott-toretlen-fejlodese
https://totalfootballanalysis.com/article/euro-2024-hungary-scout-report-tactical-analysis-tactics
https://thehardtackle.com/round-up/2024/06/14/hungary-vs-switzerland-preview-and-prediction
https://www.sportsdunia.com/cdn-cgi/image/width=1920,onerror=redirect/https://cms.sportsdunia.com/wp-content/uploads/2024/06/Screenshot-2024-06-11-180024.webp
https://medium.com/@stirlingj1982/the-hungarian-connection-1d2581f2570d
https://assoanalisti.it/analisi-tattica-euro-2020-ungheria-match-analysis-marco-rossi/
https://www.sofascore.com/team/football/hungary/4709
https://telex.hu/sport/2024/12/20/20-ev-20-meccs-konyv-a-magyar-foci-elmult-20-everol
