#SeAcabó

A Netflixen bemutatott „#SeAcabó: Diario de las campeonas” (magyarul: ,,Ennyi volt: Egy csók, amely megváltoztatta a spanyol futballt”) című dokumentumfilm a spanyol női labdarúgó-válogatott 2023-as világbajnoki győzelmének történetét és az azt követő megbotránkoztató események láncolatát dolgozza fel. Ez a botrány az egész világ figyelmét felkeltette. A film betekintést nyújt a játékosok küzdelmeibe, személyes történeteibe és részletesen feltárja a spanyol női futballban hosszú ideje fennálló problémákat.

A 2023-as női labdarúgó-világbajnokság döntőjében a spanyol válogatott történelmi győzelmet aratott Anglia felett. Ez volt az első alkalom, hogy a spanyol nők megnyerték a világbajnoki trófeát, és ezzel nemcsak hazájukban, hanem világszerte óriási elismerést váltottak ki. A győzelem azonban rövid életű örömöt hozott, mivel a díjátadó ünnepség pillanatai az ünneplést botránnyá változtatták.

Luis Rubiales, a Spanyol Labdarúgó-szövetség (RFEF) akkori elnöke a döntőt követő díjátadó ceremónián megcsókolta Jennifer Hermoso játékost. A pillanatot kamerák rögzítették, az incidens pedig azonnali felháborodást váltott ki. Rubiales tette sértette Hermoso személyiségi jogait és a női labdarúgók egyenjogúságáért folytatott küzdelmeket is. Ezen kívül Rubiales további kifogásolható viselkedéseket tanúsított:

A mérkőzés végét követően Rubiales úgy ünnepelt a VIP páholyban, Spanyolország királynője, Letícia és annak 16 éves lánya, Zsófia közelében állva, fogdosta saját ágyékát. Ez szintén széles körű felháborodást váltott ki.

A pályán Rubiales több játékost is felemelt, például Athenea del Castillo-t a vállára vette, ami szintén kritikákat váltott ki a nem megfelelő viselkedés miatt.

Az eset után Hermoso a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy a csók nem az ő beleegyezésével történt, amit Rubiales azonnal tagadott, és (hamisan) azt állította, hogy „közös beleegyezés” alapján történt.

Az eset széles körű nemzetközi kritikát váltott ki. Nőjogi szervezetek, politikusok és a sportszakma képviselői sorra szólaltak fel Rubiales ellen, az esetet a hatalmi visszaélések szimbólumának nevezve. A spanyol női válogatott játékosai közül többen – élükön Hermosóval – azonnal bojkottot hirdettek, és kijelentették, hogy nem hajlandók újra pályára lépni, amíg Rubiales és a szövetség több más tagja nem mond le.

2023. augusztus 25-én az RFEF rendkívüli közgyűlést hívott össze, ahol Rubiales várható lemondásáról szóltak a hírek. Ezzel szemben Rubiales szenvedélyes beszédben jelentette ki:

„Nem mondok le! Nem mondok le! Nem mondok le!”

A beszéd során Rubiales hangsúlyozta, hogy a csók „kölcsönös és közös megegyezésen alapuló” volt, és elutasította a lemondására irányuló felhívásokat. Azt állította, hogy „szociális merénylet” zajlik ellene, és kész megvédeni magát és nézeteit.

Ezen túlmenően Rubiales bejelentette, hogy az RFEF hosszabbítani kíván Jorge Vilda szövetségi kapitánnyal, aki a női válogatottat a világbajnoki címig vezette. Ez a döntés további vitákat generált, tekintettel a Vilda körüli korábbi ellentmondásokra és a játékosokkal való feszült viszonyára. (Ehhez még annyit hozzátennék, hogy Vilda Rubiales meghosszabbított keze volt a válogatottban, aki azért került a szövetségi kapitány pozíciójába, mert az édesapja szoros barátságot ápolt a RFEF vezetőjével.)

Rubiales makacs ragaszkodása a pozíciójához és Vilda támogatása tovább mélyítette a spanyol labdarúgásban kialakult válságot, ami végül nemzetközi szinten is figyelmet kapott.

Rubiales azonban nemcsak a csókkal kapcsolatos kritikák miatt került nyomás alá, hanem az őt körülvevő hatalmi visszaélések és az RFEF belső működési problémái miatt is. Az incidens következményeként a FIFA 90 napra felfüggesztette Rubialest, majd nem sokkal később lemondásra kényszerült.

A film interjúkat tartalmaz olyan kulcsfontosságú játékosokkal, mint Jennifer Hermoso, a kétszeres aranylabdás Alexia Putellas és a válogatott (korábbi) csapatkapánya, Irene Paredes, akik megosztják személyes élményeiket és perspektíváikat az eseményekről. Hermoso és társai számára az eset többről szólt, mint egy botrányos pillanat. A dokumentumfilmben Hermoso elmondja, hogy az eset mélyen érintette őt, egy hosszú távú küzdelem részeként tekint rá, amely a női labdarúgók méltóságáért és egyenjogúságáért zajlik. A film számos kulisszatitkot fed fel arról, hogyan birkózott meg a csapat a világbajnoki győzelem utáni kaotikus helyzettel.

A „#SeAcabó” (vagyis „Ennyi volt”) nemcsak egy sportdokumentumfilm, hanem egy társadalmi ügyekkel foglalkozó alkotás is, amely megkérdőjelezi a nőkkel szembeni bánásmódot a sport világában. Az alkotók interjúk, archív felvételek és kulcsfontosságú szereplők történetein keresztül mutatják be, hogy a spanyol női válogatott sikere egy olyan időszakban született, amikor a játékosoknak nemcsak az ellenfeleikkel, hanem saját szövetségük, illetve edzőjük ellen is küzdeniük kellett.

A film a bemutatása óta hatalmas figyelmet kapott és újra előtérbe helyezte a nők jogait a sportban. Jennifer Hermoso és más játékosok nyíltan vállalták véleményüket, még akkor is, ha ez karrierjük szempontjából kockázatot jelentett. Montse Tomé, a jelenlegi spanyol szövetségi kapitány, például nem hívta be Hermosót a következő válogatott mérkőzésekre, amit sokan a dokumentumfilmben való részvételével hoztak összefüggésbe.

Ez a film tökéltesen mutatja meg azt nekünk, külső szemlélőknek, hogy a labdarúgásban maguk a játékosok olyanok, mint a porszemek. Ez már korántsem az a sport, mint ami régebben volt. Egyre több az olyan szörnyeteg, mint Rubiales, legyen itt szó klubbok vezetőiről, szövetségek elnökeiről, vagy olyan emberekről akiket inkább a pénz hajt, mintsem a foci.

Mindemellett a dokumentumfilm üzenete számomra egyértelmű: a női sportolók nemcsak a pályán, hanem azon kívül is kénytelenek küzdeni jogaikért és méltóságukért. Ez a történet nemcsak a spanyol női válogatott számára fontos, hanem mindenki számára, aki hisz az egyenlőségben és az igazságban.

A történet méltán mutatja be, hogy mit jelent igazán bajnoknak lenni – nemcsak a pályán, hanem azon kívül is.