Egy kiscsapat nagy álmai: A Bournemouth a BL kapujában?

2025.02.01. Macsinka Marcell

A Premier League tele van ikonikus csapatokkal, elképesztő költségvetésekkel és világsztár játékosokkal. Ebben a közegben a Bournemouth, egy viszonylag szerény múlttal rendelkező csapat, mostanra képes volt felhívni magára a figyelmet. A dél-angliai klub a kiesési harcokból indulva ma már a nemzetközi porondot célozza meg.

Andoni Iraola érkezésével a csapat nemcsak új lendületet kapott, hanem egy teljes taktikai átalakuláson ment keresztül. A spanyol edző, aki korábban a Rayo Vallecanónál bizonyította zsenialitását, most a Premier League-ben írhatja meg következő sikertörténetét. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogyan alakult a Bournemouth helyzete az elmúlt években, mik Iraola taktikájának kulcselemei, és kik azok a játékosok, akik a csapat szárnyalását segítik.

Andoni Iraola és a Rayo Vallecano: A spanyol edző színre lépése

Andoni Iraola neve először Spanyolországban vált ismertté, játékosként az Athletic Bilbao színeiben, ahol több mint egy évtizeden át szolgálta a klubot. Edzőként azonban a Rayo Vallecanónál vált igazán figyelemre méltóvá, ahol a kiscsapatokból érkező szakvezetőktől ritkán látott taktikai kifinomultsággal irányította csapatát.

Iraola irányítása alatt a Rayo Vallecano egyszerre volt szórakoztató és hatékony, köszönhetően dinamikus, magas intenzitású játékstílusának. Taktikája a pressingre és a gyors támadásépítésekre épült, amely különösen a nagyobb csapatok ellen hozott sikereket. A spanyol másodosztályból az első osztályba való feljutás során Iraola csapata agresszíven támadta le az ellenfeleket, labdaszerzés után pedig villámgyorsan tört kapura.

Iraola 2020 nyarán vette át a Rayo Vallecano irányítását a spanyol másodosztályban, ahol a csapat az előző idényt csupán a 7. helyen zárta, éppen lemaradva a rájátszásról. Iraola érkezése viszont azonnali változást hozott: a 2020/21-es szezonban a csapat az alapszakaszt az 6. helyen zárta, éppen bejutva a rájátszásba. Az osztályozók során bravúros teljesítményt nyújtottak, a Girona elleni visszavágón 2–0-ás hátrányból fordítva 3–2-es összesítéssel harcolták ki a feljutást a La Ligába.

A 2021/22-es szezonban, az egyik legkisebb költségvetéssel rendelkező újonccsapatként a Rayo Vallecano célja a biztos bennmaradás volt, azonban Iraola vezetésével túlteljesítették a várakozásokat. Az első félévben szenzációs formát mutattak, és sokáig az európai kupaindulást érő helyekért harcoltak. A szezon végén a 12. helyen zártak, amely óriási eredmény volt egy frissen feljutott csapattól.

A Rayo Vallecano Iraola irányítása alatt a pressingintenzitásban kiemelkedett: a csapat az egyik legmagasabb PPDA (Passes Per Defensive Action) mutatóval rendelkezett, ami azt jelzi, hogy nagyon kevés passzt engedtek az ellenfeleknek, mielőtt visszaszerezték volna a labdát. Ez a stílus különösen a nagy csapatok, mint a Real Madrid és a Barcelona ellen volt hatékony. Olyan játékosok, mint Álvaro García és Óscar Trejo, kulcsszerepet játszottak abban, hogy Iraola víziója megvalósuljon a pályán.

Iraola két szezon alatt nemcsak stabil középcsapattá tette a Rayo-t, hanem egy olyan csapatot formált belőlük, amely bármelyik ellenfelével fel tudta venni a versenyt. Ez a taktikai éleslátás és rugalmasság hívta fel rá a Bournemouth figyelmét, akik a Premier League kihívásaihoz kerestek olyan edzőt, aki képes szinte semmiből építkezni, miközben egyértelmű identitást ad a csapatnak.

A Bournemouth és a Howe-korszak

Az AFC Bournemouth története az elmúlt években igazi hullámvasútnak tekinthető. A csapat hosszú időn át az angol futball alsóbb osztályaiban szerepelt, ám Eddie Howe irányítása alatt 2015-ben történelmi fordulat következett be, amikor először jutottak fel a Premier League-be. Howe vezetésével a klub nemcsak, hogy öt szezont töltött el az angol élvonalban, de egyedi támadójátékával és vonzó stílusával sokak kedvence lett.

Eddie Howe neve szinte egybeforrt a klub történetével. Az ő irányítása alatt a Bournemouth nagyszerűen játszott: a labdabirtoklásra épülő támadó foci, valamint az olyan játékosok, mint Callum Wilson, Joshua King és Ryan Fraser, biztosították a csapat sikerét. Az 2018/19-es szezon volt az egyik csúcspontjuk, amikor a csapat a 14. helyen végzett, és több mint 50 gólt szerzett a szezon során.

Howe azonban nem tudta fenntartani a csapat teljesítményét; a 2019/20-as szezon végén, öt év Premier League-szereplés után a Bournemouth kiesett az élvonalból. A távozása után a klub nehéz helyzetbe került, és több vezetőedzőt is kipróbáltak, hogy visszatérjenek a csúcsra.

A visszatérés, Iraola érkezése

A Bournemouth 2021-ben visszajutott a Premier League-be Scott Parker irányításával, de a stabilitás továbbra is elérhetetlennek tűnt. Parker vezetésével a csapat teljesítménye hullámzó volt, és a 2022/23-as szezon elején egy 9–0-s vereség a Liverpool ellen végleg megpecsételte sorsát. Parker menesztése után Gary O’Neill vette át a csapatot, aki stabilizálni tudta a helyzetet, és végül a Bournemouth a 15. helyen zárta a szezont, elkerülve a kiesést.

O’Neill munkáját ugyan elismerték, de a klub vezetősége egy ambiciózusabb irányba kívánt lépni. Így érkezett 2023 nyarán Andoni Iraola, aki a Rayo Vallecanónál már bizonyította, hogy képes egy kis költségvetésű csapatból is versenyképes gárdát építeni.

Bár Iraola nem a legideálisabb helyzetben vette át a Bournemouth irányítását, a csapatnak mégis volt néhány erős kiindulópontja. Az elmúlt évek során több tehetséges fiatal és tapasztalt játékos érkezett a keretbe, akik a Premier League-ben is helyt tudnak állni. Az olyan játékosok, mint Philip Billing, Dominic Solanke és Jefferson Lerma, kulcsszerepet játszottak a csapat sikereiben. Emellett az akadémiáról is érkeztek ígéretes fiatalok, akik Iraola pressing-orientált stílusába illeszkedtek.

Eddie Howe munkája hosszú távon is érezhető: a Bournemouth kultúrájában mélyen gyökerezik a támadófoci iránti elkötelezettség. Iraola feladata, hogy erre az örökségre alapozva egy új fejezetet nyisson, amelyben a Bournemouth nemcsak a bennmaradásért küzd, hanem egyre ambiciózusabb célokat tűz ki maga elé.

Taktikai elemzés Iraola csapatáról

Csapatösszetétel és alapfelállás

Andoni Iraola érkezésével a Bournemouth jelentős átalakuláson ment keresztül, mind a játékoskeret, mind a taktikai felállás tekintetében. A 2024/2025-ös szezonban a csapat rendszerint a 4-2-3-1-es formációt alkalmazza, amely lehetőséget biztosít a védekezés és a támadás közötti gyors átmenetekre, valamint a széleken történő támadásokra.

A Bournemouth jelenlegi kezdőcsapatának egyik legfigyelemreméltóbb jellemzője a fiatal kora: az átlagéletkor mindössze 24,7 év, ami a Premier League egyik legfiatalabb keretévé teszi őket. Iraola négyvédős rendszert alkalmaz, ahol a két szélső hátvéd folyamatosan besegít a támadásokba. Előttük a két védekező középpályás, akik sokkal előrébb játszanak, mint más csapatoknál; az ellenfél labdakihozatalainál folyamatos nyomás alatt tartják a játékosokat, ezzel megnehezítve a támadásépítést. Előttük helyezkedik el a támadósor, aminek egyik legnagyobb erőssége a rugalmasság: jóformán senkinek sincs előre meghatározott pozíciója, a játékosok folyamatosan cserélik egymás helyét. Ez a dinamikus mozgás lehetővé teszi, hogy váratlan helyzeteket alakítsanak ki, mellette pedig megzavarják az ellenfél védelmét, miközben teret nyitnak a kreatív támadások előtt. A csúcson pedig ott van a csatár, aki szintén óriási veszélyt jelent a kapura.

A legkiemelkedőbb játékosok közé tartozik Justin Kluivert, aki 23 mérkőzés alatt 17 gólhoz járult hozzá (12 gól + 5 gólpassz). A szélen ott van Antoine Semenyo, aki szintén 23 meccsen 8 góllal és 4 gólpasszal segítette csapatát. A kapuban pedig nem más véd, mint a Chelseatől kölcsönvett Kepa, aki a 75%-os védési statisztikájával a legjobbak között van. Ne feledjük el Kerkez Milost sem, aki 2 gólnál és 3 gólpassznál jár ebben az idényben, emellett pedig Iraola egyik legfontosabb játékosa védekezésben és támadásban egyaránt.

Azonban a szezon meglepetése az a 19 éves Huijsen, aki Senesi sérülése óta játszik a kezdőcsapatban. A spanyol védőt az elmúlt nyáron igazolták le a cseresznyések 15 millió euróért a Juventustól, november eleje óta pedig kihagyhatatlan a kezdőből. Huijsen játéka óriási mértékben hozzájárul a Bournemouth nagyszerű formájához; mélységi labdáival, kiemelkedő passzpontosságával és nyomáskezelésével tökéletesen illeszkedik Iraola rendszerébe. November vége óta – amióta a Zabarnyi-Huijsen páros van a védelemben – verhetetlen a csapat. Nem csoda, hogy a „nagyobb” klubok is elkezdtek érdeklődni iránta.

A Bournemouthtól 2 játékos is bekerült a Premier League tehetségek top 10-es listájába! Nézd meg, hogy kik azok!

Túl a reflektorfényen: A Premier League Top 10 csiszolatlan gyémántja

Támadójáték Iraola rendszerében

Andoni Iraola együttese támadásban egy rendkívül dinamikus, gyors átmenetekre építő csapat, amely elsősorban a széleken és a középpályán kialakuló mozgások révén próbál helyzeteket teremteni. Bár labdabirtoklásban nem tartoznak az élmezőnybe, mégsem egy klasszikus kontracsapat: céljuk a minél hatékonyabb és gyorsabb előrejutás, a védelem megbontása folyamatos helycserékkel és agresszív mozgásokkal.

Iraola csapata nem építkezik hosszú, türelmes labdajáratással, mint például egy Guardiola-féle csapat. Ehelyett a Bournemouth középpályáján a cél a gyors vertikális passzok és az azonnali előre indítások keresése. Ha a labda megszerzése után lehetőség nyílik a támadásra, a játékosok nem haboznak: a támadók azonnal sprintelnek az üres területekbe, miközben a középpályások hosszú, direkt passzokkal próbálják őket helyzetbe hozni.

Ez a kép a játékosok átlagos helyezkedését mutatja ebben a szezonban. Az elrendezés 4-2-3-1-es formációnak felel meg. A balhátvéd (LB) és a jobbhátvéd (RB) előrébb helyezkedik, ami azt mutatja, hogy a csapat jelentős szerepet szán a szélső védők támadójátékban való részvételére. A balszélső (LW) és a jobbszélső (RW) közelebb húzódik a középpályához, míg a középcsatár (FW) viszonylag izolált helyzetben van, ami arra utal, hogy vagy visszalép segíteni az összjátékban, vagy a szélső támadókkal próbálnak helyzeteket kialakítani. A két „védekező” középpályás (LCM, RCM) szinte egymás mellett helyezkedik el, jelezve, hogy szoros egységet alkotnak és váltakozva lépnek fel támadásban vagy védekezésben. Iraola mindkét középpályását előretolja támadásban, ami azt mutatja, hogy a csapat azonnali pressinggel próbálja elfojtani az ellenfél építkezését. A csapat egyik legfontosabb tagja, a támadó középpályás (AM) közel helyezkedik a csatárhoz és a szélsőkhöz, ami azt sugallja, hogy kulcsszerepe van a támadások szervezésében és a csatárral való összjátékban.

Az alábbi táblázatban láthatjuk, hogy a Bournemouth ott van a legjobban támadó klubok között. Amint javul a befejezésük, az eredmények még jobbak lesznek. (A táblázat a 2024/25-ös szezon első fele szerint készült.)

Nézzünk néhány példát!

1. Mélységi labdák szerepe

Talán az egyik legegyszerűbb elemnek tűnik a belső védők mélységi labdája. Ezen a képen Huijsen mutatja be, hogy rendkívül pontos hosszú passzokat képes eljuttatni a támadók felé, ezzel gyorsítva a Bournemouth támadásait és kikerülve az ellenfél középpályás pressingjét. Lehet látni, labda elrúgásának pillanatában egy Manchester United védő próbálja lezárni az átadást, de a Bournemouth játékosa előnyösebb pozícióban van. A labda célba ért: a Bournemouth szélső támadója lefutja a védőt, és helyzetbe kerül a bal oldalon. Egy másik Bournemouth játékos berobban középre, ezzel célpontot kínál egy visszapasszra vagy beadásra.

2. A szélső hátvédek támadó szerepe

Ez a két kép kiváló példát mutat be a Bournemouth szélsőhátvédjeinek támadásbeli szerepéről és az Iraola által alkalmazott szélső dominanciára épülő stratégiáról.

Andoni Iraola – AFC Bournemouth – Tactical Analysis

Itt a Bournemouth egy hosszú ívelt labdával próbálja kihasználni a széleken nyíló területeket. Az ellenfél szélső védője egyedül marad két Bournemouth-játékossal szemben, ami 2v1-es helyzetet eredményez. A szélsőhátvéd felfutása azt eredményezi, hogy az ellenfél védőjének döntenie kell: kilép a labdás játékosra, vagy inkább a mélységben érkező támadót zárja le.

Ezen a képen pedig még extrémebb szélső dominancia figyelhető meg: a Bournemouth 3v1 helyzetet alakít ki a jobb oldalon. Ismét egy mélységi labdával támadják az üres területet, amit a felfutó szélsőhátvéd vehet át. Az ellenfél védője teljesen elszigetelődik, három Bournemouth-játékos is pozícióba kerül, hogy támadást építsen.

Ez a szélső túlterhelés egyik tankönyvi példája: a Bournemouth célja, hogy a védelmi vonalak között egy emberelőnyös szituációt teremtsen, amelyet kombinációs játékkal ki lehet használni. A szélsőhátvédek támadó szerepe kulcsfontosságú, mivel az ő felfutásaik teremtik meg ezeket a lehetőségeket.

Kerkez Milos is hasonló esetből tudott két gólpasszt kiosztani a Manchester City ellen;

3. Félterületekbe való bemozgás

A két képen a Bournemouth támadójátékának egyik legfontosabb eleme, a félterületekbe való bemozgás figyelhető meg. Ez egy taktikai eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a csapat túlterhelje az ellenfél védelmét és hatékonyan jusson be a tizenhatoson belülre.

A Bournemouth játékosa a jobb szélen vezeti a labdát, miközben egy csapattársa a félterületbe mozog, hogy helyzetet alakítson ki. Az ellenfél védelme mélyen helyezkedik, így a Bournemouth egy gyors kombinációval ki tudja bontani a védekező vonalat. A kiemelt terület azt mutatja, hogy a Wolves védői nem tudnak megfelelően zárni, így egy gyors passzal helyzet alakulhat ki.

A Bournemouth ezúttal a bal oldalon támadja a félterületet. A labdát birtokló játékos visszaguríthat egy középen érkező támadónak, vagy egy éles beadást adhat az ötösön belülre. A Bournemouth gyors döntésekre kényszeríti az ellenfelet, az Everton védői pedig lekésnek a bemozgásról.

4. Több játékos a büntetőterületen belül

A képek jól mutatják, hogy Andoni Iraola szereti megtölteni játékosaival a tizenhatost. Ez növeli a gólszerzési esélyeket, hiszen több játékos érkezik a beadásokra és lepattanókra. Emellett nyomás alá helyezi az ellenfél védelmét, amelynek több mozgó embert kell lekövetnie. Ráadásul javítja a második hullámból érkező támadók helyzetkihasználását, akik a visszapasszokból vagy kipattanó labdákból próbálkozhatnak.

A Bournemouth támadója beadásra készül, miközben négy támadó is mélyen a védők mögé pozícionálja magát. A védők nem tudják egyértelműen levédekezni az akciót, mivel egyszerre kell a labdára és a mögéjük mozgó játékosokra figyelniük. A hátsó védők mögött egy plusz támadó is helyezkedik, aki a kipattanókra vagy visszagurított labdákra várhat.

A Bournemouth még durvább módon alkalmazza ezt a taktikát, hat játékos is a tizenhatoson belül helyezkedik. Az ellenfél védői létszámhátrányban vannak, mivel a Bournemouth felfutó középpályásokat és szélsőhátvédeket is bevon a támadásba. Két játékos is érkezik a második hullámból, akik a lepattanókra várnak, vagy egy visszagurított passzból lövést ereszthetnek meg.

Iraola több Bournemouth-játékost is a tizenhatoson kívülre helyez, készen állva a kipattanó labdákra és a visszagurításokra. A csapat mindig sikeresen lenyomja az ellenfél védelmét, ezzel teret nyitva a védelmi vonal előtt. A Bournemouth középpályásai gyakran megtalálhatók ezekben a zónákban, ahonnan kapura lőhetnek, vagy összejátszhatnak egy támadóval, hogy gólhelyzetet alakítsanak ki.

Pressing és átmenetek

1. Védekező átmenet

A csapat pressingje agresszív, szervezett és célorientált, miközben a labdaszerzések után gyorsan és direkt módon támadnak. A középső területek tudatos „feltöltése”, a létszámfölény kialakítása kedvező feltételeket teremt a védekezésbe való visszarendeződéshez. Ha labdát veszítenek, azáltal, hogy sok játékos van a labda közelében, több játékos is képes azonnal dolgozni a labda visszaszerzésén. Emiatt a Bournemouth gyakran sikeresen visszaszerzi a labdát közvetlenül az elvesztése után.

Ez a képkocka kiválóan bemutatja a Bournemouth pressing-intenzitását, az azonnali labdavisszaszerzési stratégiáját. A Bournemouth több játékost pozícionál a középső területen, ami lehetővé teszi, hogy rövid passzokkal kombinatívan támadjanak. Miután elveszítik a labdát, azonnal többen megpróbálják minél többen visszaszerezni.

Ez a stratégia gyors helyzetkialakítást biztosít; ha a labdát sikerül visszaszerezni, a Bournemouth máris veszélyes területen tud támadást indítani. Az ilyen szituációk miatt az ellenfél nem tud kényelmesen építkezni, mert folyamatos nyomás alatt játszik. Talán emiatt is van az, hogy ez a taktika különösen a nagyobb csapatok ellen hatékony, mivel a Bournemouth megakadályozza, hogy az ellenfél rendezetten építse fel a támadásait, miközben veszélyes helyzeteket alakít ki a magas pressingből és az azonnali visszaszerzésekből.

2. Támadó átmenet

Erről már volt szó a támadásépítés során, csupán még egy példát hoznék. Ez a jelenet egy klasszikus támadó átmeneti szituációt mutat be. A csapat labdát szerzett a saját térfelén, majd azonnal támadást indít, hogy kihasználja az ellenfél rendezetlen védekezését. Cél az azonnali helyzetkialakítás.

A Bournemouth játékosa egy mélységi passzal indítja a szélsőt, aki nagy sebességgel futhat rá az üres területre. Az ellenfél középpályásai és védői még felfelé mozogtak az előző támadás miatt, így a Bournemouth kihasználja a mögöttük keletkező szabad zónát.

3. További adatok

Az egyik legfontosabb változás a Bournemouth pressingjének hatékonyságában figyelhető meg. A 2022/23-as szezonban mindössze 267 alkalommal szerezték vissza a labdát magasan az ellenfél térfelén, amivel csak a 16. helyen álltak a Premier League-ben. Ez azt mutatta, hogy a csapat kevésbé volt aktív a letámadásokban, és inkább visszahúzódva védekezett.

Iraola érkezése után a 2023/24-es szezonban ez a szám 346-ra emelkedett, ami már a 6. helyet jelentette a ligában. Ez egyértelműen jelezte, hogy a Bournemouth sokkal agresszívebben támadja le az ellenfeleket, és már az ellenfél térfelén próbálja visszaszerezni a labdát.

A 2024/25-ös szezon első felében 193 magasan történt labdaszerzést jegyeztek, amivel már a 4. helyen állnak. Ez azt mutatja, hogy a csapat egyre hatékonyabban alkalmazza Iraola pressingstratégiáját, és mostanra a Premier League egyik legjobb pressing-csapatává váltak.

Emellett ugyanúgy nőtt a lövéssel (és góllal) végződő labdaszerzések száma, a gyors és direkt visszatámadások száma. Mindemellett sokkal kevesebb passzt engednek az ellenfélnek; ezt a PPDA mutatja.

Védekezés

A Bournemouthnál a védekezés mindkét típusa megjelenik; a magas letámadás és a mély védekezés.

Ezen a képen Bournemouth emberfogáson alapuló, intenzív magas letámadást alkalmaz az ellenfél térfelén. A védők is agresszívan előrelépnek, hogy minimalizálják az ellenfél mozgásterét.

Azonban a magas letámadással magas kockázat is jár; ha az ellenfél sikeresen kimozog a pressingből, akkor hátul kevesebb védő marad, és könnyebben alakulhat ki egy gyors ellenakció. Ilyenkor jön jól inkább a mélységi védekezés.

Ezen az Arsenal elleni mérkőzésen a Bournemouth labdavesztésnél többször ment vissza mélyen védekezni, mintsem, hogy megpróbáljanak magasan labdát szerezni. Ez valószínűleg az Arsenal gyors támadói miatt volt.

Láthatjuk, hogy Iraola csapata egy kompakt 4-4-2-es védekezési blokkot alkot, amelyben a két csatár az Arsenal középpályásait próbálja levédekezni. A négy középpályás középen szorosan zár, hogy az Arsenal ne tudjon vertikális passzokkal építkezni. A Bournemouth ezzel próbálja az ellenfelet a szélső zónákba terelni, ahol kisebb a veszély és könnyebb szerelni vagy pressingelni. A hátsó négyes pedig egy masszív védelmi vonalat tart, figyelve az esetleges mélységi beindulásokra.

Amikor az Arsenal oldalpasszt vagy hátrapasszt játszik, a Bournemouth azonnal reagál: a csatárok fellépnek, hogy zavarják a labdakihozatalt, a középpályások és védők is követik a mozgást, ezzel folyamatosan szűkítve a területet. Minden egyes passz után a csapat magasabbra tolja a védekezést, hogy az Arsenal ne tudjon könnyedén előrejutni, ugyanis a cél az, hogy az ellenfél minél messzebb legyen a Bournemouth kapujától, és ne tudjon tiszta helyzeteket kialakítani. Ezen a mérkőzésen sikerült is ezt végrehajtani; a „cseresznyések” 2-0-ra győzték le Artetaékat idegenben, igaz 60 percig emberelőnyben játszottak.

Végszó

Andoni Iraola Bournemouthnál töltött időszakának taktikai elemzését lezárva egyértelmű, hogy edzői stratégiai éleslátása jelentős hatást gyakorolt a csapat játékstílusára és teljesítményére. A precízen felépített támadásoktól a szervezett védekezési struktúráig Iraola keze nyoma minden aspektusban érezhető.

Irányítása alatt eddig a Bournemouth a támadó kreativitás és a védelmi stabilitás kombinációját mutatta be, amely egyértelműen egy jól strukturált játékfelfogásra épül. A rugalmas formációk alkalmazása és a játékosmozgások kiemelt szerepe jól tükrözi Iraola taktikai tudását és képességét arra, hogy a csapatából a legtöbbet hozza ki.

Ahogy a Bournemouth tovább fejlődik Iraola irányítása alatt, az elemzésben bemutatott taktikai megoldások bepillantást nyújtanak a klub ígéretes jövőjébe. Iraolával a kispadon a „cseresznyések” készen áll arra, hogy szembenézzenek a Premier League kihívásaival, ígéretes és izgalmas időszakot tartogatva a játékosok és szurkolók számára egyaránt.