VB 2026 – Anglia
Anglia minden nagy torna előtt az egyik legtöbbet emlegetett válogatott, de a történet évtizedek óta ugyanaz: óriási elvárások, sok tehetség, majd újabb csalódás. Az angolok az egyetlen világbajnoki címüket még 1966-ban, hazai pályán szerezték, azóta pedig hiába voltak erős generációk, a második csillag továbbra is várat magára.
Az elmúlt években Anglia nagyon közel került ahhoz, hogy megtörje az átkot. Gareth Southgate irányításával két egymást követő Európa-bajnoki döntőig jutott, a 2022-es világbajnokságon pedig Franciaország ellen esett ki a negyeddöntőben. A Southgate-korszak stabilitást és rutint adott a válogatottnak, de sokak szerint a legnagyobb meccseken hiányzott az a plusz bátorság és taktikai rugalmasság, amely a végső győzelemhez kellett volna.
Most új fejezet kezdődik. Thomas Tuchel érkezésével Anglia nemcsak új szövetségi kapitányt, hanem új gondolkodásmódot is kapott. A német edző nem a leglátványosabb névsort próbálta összeállítani a VB-re, hanem egy olyan csapatot, amely képes kontrollálni a mérkőzéseket, stabil maradni átmenetekben, és közben kihasználni Harry Kane, Jude Bellingham, Declan Rice vagy Bukayo Saka klasszisát. A selejtezők alapján ez működik: Anglia mind a nyolc mérkőzését megnyerte, ráadásul kapott gól nélkül zárta a csoportját.
KERET ÉS TAKTIKA
Thomas Tuchel kerete első ránézésre is sokat elárul arról, milyen Angliát szeretne látni a világbajnokságon. A névsorban természetesen ott vannak a legnagyobb vezérek, Harry Kane, Jude Bellingham, Declan Rice vagy Bukayo Saka, de a kapitány több nagy visszhangot kiváltó döntést is meghozott. Phil Foden, Cole Palmer és Trent Alexander-Arnold kimaradása egyértelmű jelzés: Tuchel nem feltétlenül a leglátványosabb névsort akarta összeállítani, hanem egy stabilabb, fizikálisabb, átmenetekben biztonságosabb tornacsapatot.
A keret egyik legérdekesebb pontja, hogy Tuchel több olyan játékost is beválogatott, akik nem feltétlenül a legnagyobb sztárok, de nagyon jól illenek egy fegyelmezett, intenzív futballba. Elliot Anderson, Morgan Rogers, Djed Spence vagy Noni Madueke szerepe ebből a szempontból különösen érdekes lehet: mindannyian a sebességükről és futómennyiségükről híresek, vagyis pontosan olyan tulajdonságokat képviselnek, amelyek egy hosszú tornán sokszor többet érnek, mint az egyéni villanások. Ez bizonyítja többek között azt is, hogy Tuchel válogatása inkább a strukturális stabilitásról, a védekezési megbízhatóságról és az átmenetek kontrolljáról szól.
Taktikailag Anglia várhatóan 4-3-3 és 4-2-3-1 között mozoghat, de Tuchelnél a formáció önmagában kevésbé fontos, mint az, hogyan alakul át a csapat labdával és labda nélkül. Támadásépítésben gyakran 3-2-5-ös szerkezetet használhatnak, ahol az egyik szélsővédő beljebb léphet, a támadók pedig magasra húzzák az ellenfél védelmét. Ez lehetővé teszi, hogy Rice, Bellingham vagy Anderson a középső zónákban több területet kapjon, miközben Saka, Rashford, Gordon vagy Madueke a széleken és a mélységi indulásokkal támadhatja az ellenfelet.
Harry Kane szerepe kulcsfontosságú lesz ebben a rendszerben. Tuchel alatt nemcsak klasszikus befejező csatárként lehet fontos, hanem visszalépő kilencesként is: ha Kane mélyebbre mozog, magával húzhat egy belső védőt, ezzel pedig terület nyílhat a mögé induló szélsőknek vagy Bellinghamnek. Ez az egyik legfontosabb különbség a korábbi angol válogatotthoz képest: Kane-t aktívan használják a támadások szervezésében is.
KULCSJÁTÉKOSOK
Harry Kane továbbra is Anglia első számú vezére. A Bayern München támadója amellett, hogy a válogatott csapatkapitánya és történetének legeredményesebb góllövője, a támadójáték szervezésében is kulcsszereplő. Tuchel rendszerében Kane nem feltétlenül csak klasszikus kilencesként fontos: visszalépéseivel területet nyithat a mögé induló játékosoknak, miközben a tizenhatoson belül továbbra is elit befejező. Kane 8 gólt szerzett a VB-selejtező során.
Declan Rice az a játékos, aki egyensúlyt biztosít védekezésben és támadásban egyaránt. A korábbi tornákon sokszor éppen az volt a kérdés, hogy a rengeteg támadóklasszis mögött ki tudja stabilan tartani a középpályát. Rice ebben kulcsfigura: védekezésben lezárja a veszélyes területeket, labdával pedig egyre fontosabb szerepet kap a támadásépítésben is. Tuchelnél nemcsak hatosként, hanem adott esetben magasabban, bal oldali félterületben mozgó nyolcasként is szerepet kaphat, ami az Arsenalban látott erősségeit is jobban előhozhatja.
Jude Bellingham is döntő faktor lehet az angoloknál a torna során. A Real Madrid középpályása mélyebbről indulva viszi a labdát, intenzíven letámadja az ellenfelet, és a nagy pillanatokban is vállalja a felelősséget. Támadásoknál többszer helyezkedik el a tizenhatoson belül, hogy akár egy beadásból fejeljen, vagy egy kipattanóra lecsapjon.
EDZŐ: THOMAS TUCHEL
Anglia egyik legnagyobb változása a 2026-os világbajnokság előtt a kispadon történt. A Southgate-korszak lezárása után Thomas Tuchel vette át a válogatott irányítását. Tuchel érkezésével Anglia egy olyan edzőt kapott, aki különösen erős a kieséses párharcok kezelésében, vagyis pontosan abban a szakaszban, ahol az angol válogatott az elmúlt tornákon rendre elbukott. Tuchel alatt Anglia továbbra is labdabirtoklásra épít, de a rendszer jóval tudatosabban védi a csapatot az átmeneteknél. A kérdés most az, hogy Tuchel képes-e ezt a klubfutballból ismert taktikai precizitást válogatott szinten is végigvinni.
ESÉLYEK
Az Opta szuperszámítógépe 10 000 szimuláció alapján az angol válogatottat tartja a harmadik legnagyobb favoritnak Spanyolország és Franciaország mögött, 11,2% esélyt adva a végső győzelemre. Anglia emellett 67,9% eséllyel nyerheti meg a csoportját, és 47,7% eséllyel juthat legalább a negyeddöntőbe. Vajon Tuchel képes lesz egy olyan csapatot formálni, amely a döntő pillanatokban is át tudja lépni saját árnyékát?
